EMBERI SORSOK KEREKEGYHÁZÁN

  A kerekegyházi keresztény-üldözöttek után kutatva, 2020. januárjában, olyan személlyel tudtam beszélgetni, aki 1960-1961 iskolai tanévben Kerekegyházán káplán és hittantanár volt. Ő Mácz István , aki beszélgetés közben elmondta, hogy amiről most szó esik, arról soha senkinek nem beszélt. Mácz István A beszélgetést követően, Isten küldetésének tartotta, hogy megírja az élettörténetét, hogy elégtételt szolgáltasson mindazon paptársainak, akiket a Kádári időben politikai üldöztetés ért, és nem adatott meg nekik a történelmi elégtétel. Az általa megírt élettörténetét, kiegészítettem a korra jellemző, és a közös küldetésünkhöz kötődő gondolatokkal, amit megosztott, a volt korábbi ministránsaival. Hatalmas érdeklődést váltott ki a bemutatott élettörténet, melynek kapcsán a volt izsáki ministránsai fórumot szerveztek Izsákon, 2021. június 11-én. E fórum szentmisével kezdődött, egy közös ebéddel folytatódott, majd ezt követően következett a fórum, amelyen Mácz István, több mint egy órá

Előszó Vári Ferenc plébánost a szentesi hívek joggal tekintik a mai napig a saját papjuknak, hiszen közel négy évtizedig szolgált a városban. Mégis, életének van egy olyan rövid időszaka, amely alighanem mindennél jobban nyomot hagyott az ő lelkében és megpecsételte élete alakulását: a Kerekegyházán töltött 5 esztendő, amelynek végén, koholt vádak alapján, koncepciós kirakatper keretében börtönre ítélték, szabadulását követően pedig internálták. Az általa éveken át, gondos aprólékossággal, szép kézírással, hűségesen vezetett szentesi Historia Domus lapjai is már megsejtetnek valamit ennek az embernek és katolikus papnak a személyiségéből, de az ő lelki nagysága az 1948-1953 közötti, vészterhes években ragyogott fel igazán. Alapos műveltségű, ugyanakkor alázatos és szerény, hivatását szolgálatként megélő, mindenféle karrierizmustól és becsvágytól távol álló, az elöljárói iránt fiúi odaadással és engedelmességgel, az egyházáért és annak híveiért minden áldozatra kész pap volt. Menthette

vitéz lovag Szalai József Szüleim, sokgyermekes, szegény sorsú családban születtek az 1920-as években. 1951-ben első gyermekként születtem, az akkor Kecskeméthez tartozó Ballószög területén, az Izsáki út közelségében. 1956-tól élek Kerekegyházán, a szüleim ekkor vettek földet a Göbölykúti dűlőben, melyre építettek egy tanyát. Villanyszerelő szakmunkásvizsgát tettem 1968-ban. 1976-ban feleségül vettem Borsos Erzsébetet. Két családunk született, József és Gyöngyi. 1977-ben, felvételt nyertem a Kecskeméti Tűzoltóparancsnokságra. Különleges szerkezelőként, zömében baleseteknél dolgoztam. Végtelenül szerettem a hivatásomat, azonban betegségem közbeszólt, így szolgálati nyugdíjba helyeztek 1995-ben. 2004-ben jutott tudomásomra, hogy a feleségem távolabbi rokoni ágáról, a Kádár kormány az 1956-os megtorlás részeként, kivégeztetett egy fiatalembert. Innen indult el az 1956, illetve a kommunizmus áldozatai utáni érdeklődés, amelyre Isten egyedüli küldetéseként tekintek. 2006 tavaszán mondtam ki