Vári Ferenc élete és kálváriája
Előszó
Vári Ferenc plébánost
a szentesi hívek joggal tekintik a mai napig a saját papjuknak, hiszen közel
négy évtizedig szolgált a városban. Mégis, életének van egy olyan rövid
időszaka, amely alighanem mindennél jobban nyomot hagyott az ő lelkében és
megpecsételte élete alakulását: a Kerekegyházán töltött 5 esztendő, amelynek
végén, koholt vádak alapján, koncepciós kirakatper keretében börtönre ítélték, szabadulását
követően pedig internálták. Az általa éveken át, gondos aprólékossággal, szép
kézírással, hűségesen vezetett szentesi Historia Domus lapjai is már megsejtetnek
valamit ennek az embernek és katolikus papnak a személyiségéből, de az ő lelki
nagysága az 1948-1953 közötti, vészterhes években ragyogott fel igazán. Alapos
műveltségű, ugyanakkor alázatos és szerény, hivatását szolgálatként megélő, mindenféle
karrierizmustól és becsvágytól távol álló, az elöljárói iránt fiúi odaadással
és engedelmességgel, az egyházáért és annak híveiért minden áldozatra kész pap volt.
Menthette volna önmagát, lelki békéjét, jó hírnevét, egyházi előmenetelét súlyos
kompromisszumok és néma cinkosság árán, de nem tette. Következes volt és maradt
vállalásához, elveihez, hitéhez. Kijelenthetjük: ami volt Mindszenty József
bíboros országos viszonylatban, az volt helyi keretek közt Vári Ferenc
Kerekegyházán. Nagy árat fizetett mindezért: megrokkant egészséggel, megtiport
emberi méltósággal folytathatta csak hivatását 1953 után Szentesen, a külvárosi
negyedben, a szegények papjaként. Csendes működés és lelki finomság jellemezte
őt utolsó évtizedeiben. Isten gondviselő szeretete megengedte, hogy a külső
körülmények, mint tiszta gabonát megőröljék, és az izzó kemence lángjai tegyék
jellemét még nemesebbé. 45 évvel a boldog halálát követően „illő és üdvös”,
hogy megemlékezzünk róla, hogy felmagasztalódjék az ő személye, élete, hűséges
papi munkálkodása, és hogy beteljesedjék rajta is a zsoltáros mondása: „Amikor
visszahozta az Úr Sion foglyait, mintha álomból ébredtünk volna. Megtelt akkor
örömmel az ajkunk, és nyelvünk ujjongva énekelt. (…) Akik könnyek közt vetnek,
majd ujjongva aratnak” (Zs 125). Bizonyára Isten országában örökre beért Vári
Ferenc plébános magvetése és életáldozata, s immáron örömujjongás az ő osztályrésze.
A róla szóló, papi életét bemutató és méltató kiváló tanulmánykötet nem más,
mint ujjongó hálaadás a mai kerekegyháziak és minden jóakaratú ember részéről.
Mert valóban, „az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28).
Dr. Gruber László
szentesi
plébános, teológiai tanár
A Magyar Királyi Pázmány Péter Egyetem hittudományi karának hallgatója 1921-től – 1926-ig, ahol jelesen végzett. Pappá, 1926. augusztus 20-án szentelték.
1943. augusztus 1-én, Pétery József Püspök Úr, Vári Ferencet Kerekegyházára nevezte ki plébánosnak. Kerekegyházai tartózkodási ideje alatt, 1945-ben, Püspöki Tanácsosi kinevezést kapott.
1948. június 17-én „koholt” vádak alapján, a Kecskeméti ÁVÓ letartóztatta.
Kihallgatását követően, a Dél-Budai Internálótábor lakója.
1948. október 30-án a Kecskemétre kihelyezett, Budapesti Népbíróság külön tanácsa, Vári Ferencet, „izgatás” bűntettében 3 évi börtönre, mint főbüntetésre, 10 évi politikai jogainak felfüggesztésére és fellelhető vagyonának ¼ részének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítélte.
Az ítélet hirdetést követően, Budapest Markó utcai börtön, majd 1948. november 13-tól a Gyűjtőfogház, ezt követően 1949. március 12-től, a Váci Fegyház.
A NOT, 1949. október 4-én az elsőfokú ítéletet megsemmisítette, és ezúttal 2 évi börtönre, mint főbüntetésre ítélte.
1950. július 4-én szabadult a Váci Fegyház és Börtönből, az ÁVH–még aznap internáltatta a Kistarcsai Internálótáborba „szabadonléte államvédelmi szempontból nem kívánatos” záradékkal.
Vári Ferenc, 1953. szeptember 10-én szabadult a Kistarcsai Internálótáborból.
Ezt követően korházi kezelésen esett át. 1953. november 1-től haláláig, Szentesen a Jézus Szent Szíve templomban folytatta papi hívatását.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése