Vári Ferenc plébános internálásának javaslat

Részlet egy 1950. május 18-i keltezésű iratból, amely Vári Ferenc internálását javasolja, még mielőtt 1950. július 4-én szabadulna a Váci Fegyházból:

„Mivel hatósági területemen a klerikális reakció befolyása amúgy is erős, szükségesnek és megokoltnak látszik a nevezett internálása, annál is inkább, mivel lakóhelyére történő visszatérése esetén akadályozná a község demokratikus fejlődését.”[1]

1950. július 4-én, mikor letelt az Népbíróság Országos tanácsa által megítélt 2 év, akkor a következő internálási döntés született.

„Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága.

Budapest, VI. Andrássy-út 60. sz.

Véghatározat

Vári Ferenc 1902. évi Csongrád születésű rk. plébános foglalkozású

Csongrád, Zsinor utca 110. sz. alatti lakosnak

a 8130/1939. M. E. sz. rendelet 1. §-ának b) pontja és a 228/1948 IV/1. B. M. számú rendelet 2. §-a alapján rendőrhatósági őrizet alá helyezését (internálását) rendelem el.

Megokolás:

Eljárás alá vont személyt izgatásért a NOT 2 évi börtönbüntetésre ítélte, melyet most letöltött. Szabadonléte államvédelmi szempontból nem kívánatos, ezért internálása szükséges.

Ezt a véghatározatot az 1929. évi XXX. tc. 56. §. b./pontja alapján fellebbezésre való tekintet nélkül azonnal végre kell hajtani.

E véghatározat ellen a kihirdetéstől számított 15 napon belül a Belügyminiszter Úrhoz címzett fellebbezésnek van helye.

Budapest, 1950. július 4.”[2]

Vári 1950. július 4-én szabadult a Váci fegyházból. Az ÁVH, még aznap internálta Kistarcsára, „szabadonléte államvédelmi szempontból nem kívánatos” záradékkal.

Vári Ferenc 1950. július 4-én szabadult a Váci fegyházból, az Államvédelmi Hatóság – még aznap internáltatta a Kistarcsai Internálótáborba – „szabadonléte államvédelmi szempontból nem kívánatos” záradékkal. Minden rab számolta éveit, hónapjait, heteit, aztán a legizgalmasabb, mikor az utolsó napra várva, várta a szabadulást. Nem tudták a rabok, hogy büntetésük hiába telik le, nem szabadulnak, hanem internálótáborba viszik őket. Az internálótábor abból a szempontból, hogy nem tudja az elítélt a szabadulása végét, az egyik legrosszabb büntetésforma volt, a végtelenségig csak reménykedni tudott az ember, a szabadulásában.

Itt meg kívánom jegyezni, hogy a kirakatper helyi koordinátora, forgatókönyv írója, ezen időszakot követően távozhatott Kerekegyházáról. E kirakatperben szereplő dr. Móczár Antal harmadik tárgyalási időpontja, 1950. június 30-ra volt kitűzve. Amihez hozzá kell tenni, hogy a három időpontra kitűzött valós tárgyalása, betegsége súlyosságára való tekintettel meghiúsult, és a betegségéből való kigyógyulására már nem volt remény. 1950. július 4-vel, Vári plébánossal szembeni megtorlás, a fogvatartása és az őrizete, stílust váltott, innentől kezdve internált. Vári internálási javaslatának megfogalmazását, és a végrehajtását követően, Vári internálásának az időtartama, a továbbiakban, már a helyi kommunisták kezén lévő, és azok befolyása alatt működő rendőrségen múlott. Ez az a két legutóbbi időpont az 1948. júniusi letartóztatásoktól kiindulva, amellyel lezárultak a kirakatper helyi eseményei. Innentől kezdve nem volt mit koordinálni, megszűnt az összekötői szerep a felsőbb politikai vezetéssel, a népbíróságokkal, az ÁVH-val, és innentől kezdve a helyi kulcsfigura kirakatperünkben betöltött tevékenysége is, okafogyottá vált.[3]

Részlet, a Kistarcsai internáló táborban 1952. október 10-i keltezésű, kézzel írott önéletrajzából. „Ötödik évet töltöm büntetésben – testileg legyöngülve – az elmúlt év közepén vitaminhiány miatt – szellemileg is megviselve. A százados főorvos úr – gyorsan alkalmazott injekciós segítségére – hálával gondolok. Szellemi fáradtságot tapasztalok a július hóban történt kihallgatásom alkalmával is – és az óta is – a jegyzőkönyvet az akkor köztünk uralkodó közeli szabadulás reménykedésében írtam alá. Jól lehet – mint az előadó úrnak említettem – több kitétele kiegészítésre szorul – de ő nem tartotta fontosnak. Sok év alatt olvasmányokból – látottakból – sokat tapasztalhattam – hogy államrendszerűnk – kitűzött céljait mindenben megvalósítja. Azóta – épp az ötéves terv következtében is – új világ alakult ki. Amidőn e sorokat írom – tisztelettel kérem szabadulásom! Bízom abban – hogy az állam és az egyház közötti béke létrejötte után – megtalálom helyem falumban – ahol működő paptársak is segítő kezet nyújtanak – egyházi hatóságommal együtt.”[4]

Vári Ferenc, önéletrajzában beszél arról, hogy szellemi fáradtságot tapasztal, a július hóban történt kihallgatása óta, és testileg is le van gyöngülve. Mostohaanyja, fia szabadulása reményében 1950-ben és 1951-ben több levelet írt a Miniszter Úrnak, illetve a Rákosi Titkárságra, kérve fia internálásának felülvizsgálatát és megszüntetését. Mostohaanyjának, fia betegségére, 1951. II. hó 11-én a Miniszter Úrhoz címzett levelében is van utalás. „Az Internálótábor kórházában fekszik súlyos betegen és a család engedélyt kapott a Parancsnokságtól, rendkívüli gyógyszercsomag küldésére.”[5]

Nincs kizárva, látva a kommunista börtönrendszert, szinte biztosra vehető, hogy a júliusban történt kihallgatása során is alkalmaztak vele szemben erőszakot. Testvérági leszármazottaktól tudom, hogy az internáló táborban történt látogatása alkalmával, testvéreinek nem merte mondani, csak mutatta, hogy az egész teste fekete, és azt is, hogy a fogait kiverték. A vallatásnál alkalmazott erőszaknak, kínzásoknak legfőbb célja az volt, hogy vallomáshoz, mégpedig kedvező vallomáshoz jussanak.

Az internálótáborban, júliusban történt kihallgatásáról külön jegyzőkönyv nincs, de van egy összefoglaló jelentés: Kistarcsa, 1952. július 23. Részlet e jelentésből:

„Elítélésének és internálásának az oka demokráciaellenes tevékenység és izgatás volt, melyet Kerekegyházán követett el, 1948-ban az iskolák államosítása alkalmával. A mai napon lefolytatott kihallgatása alatt végig tagadott és igyekezett magát népi demokráciához hű papnak feltüntetni.

Javasoljuk: Vári Ferenc internált r. k. pap további internálását. A nevezett őrizetbe vétele előtt szoros kapcsolatot tartott fenn a jezsuita szerzetesrend egyes vezetőivel. Jelenleg is azok befolyása alatt áll és így esetleges kiszabadulása esetén, ellenséges tevékenységet tovább folytatná.”[6]

Jegyzet

[1] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 9443 Vári Ferenc pere. 87.

[2] E dokumentum bemutatásához hozzá kívánom tenni, hogy egyes dokumentumokat próbáltak ide-oda dugdosni, így pl., Vári internálásának a javaslatát is, hogy kevésbé derüljenek ki a gazságok, mert aki csak egy adott személy után kutat, az nem látja át összefüggéseiben a hátterét e dokumentumnak, és nem is tud vele mit kezdeni. E dokumentum, nem Vári saját dossziéjában található, hanem a BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai - 19096/1949 dr. Móczár Antal pere dossziéjában. 73.

[3] A rendelkezésre álló dokumentumok összefüggéseiből az szűrhető ki, hogy a kirakatper helyi koordinátora, 1950. július 4-e, (Vári internálásának előkészítését követően), és 1950. szeptember 7-e között távozhatott Kerekegyházáról. Az utóbbi dátum, Kerekegyháza Község közigazgatási dokumentumai között található, és egy levelezőlapon olvasható, mint ahogy az is, hogy a volt feltételezett helyi „kulcsfigura” a távozását követően, egy Pest megyei településen él, és a beosztását illetően fentebb lépett a ranglétrán.

[4] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 9443 Vári Ferenc pere. 55-56.

[5] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 77140 Vári Ferenc és társai vizsgálati dosszié

[6] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 9443 Vári Ferenc pere. 5.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::