Vári Ferenc plébános II fokú ítélete

Az 1949. október 4-i Népbíróságok Országos Tanácsának döntését idézem.

„NOT. I. 1284./1949/11. szám.

A Népköztársaság Nevében!

A NOT. az izgatás bűntette miatt Vári Ferenc ellen indított bűnügyet, amelyben a budapesti népbíróság 1948. évi október 30-án Nb. XXIII. 3213./1948/3. szám alatt ítéletet hozott, a vádlott és védője által bejelentett semmisségi panasz és a népfőügyész Nfü. 1403/1949. számú nyilatkozatával bejelentett csatlakozás folytán a mai napon megtartott nyilvános fellebbviteli tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő

ítéletet:

A NOT. a népbírósági ítéletét a főbüntetés kiszabására vonatkozó részében a II. Nb nov. 20. §-ának 2. bekezdése alapján megsemmisíti és VÁRI FERENC vádlottat az elsőfokú ítélet terhére megállapított bűncselekmény miatt az 1946. évi VII. t. c. 10. §-ának 3. bekezdése alapján, a Btk. 91. §-ának az alkalmazásával 2 (kettő) évi börtönre, mint főbüntetésre ítéli.

A vádlott előzetes letartóztatásban és rendőrhatósági őrizetben eltöltött idejével a szabadságvesztés büntetésből a Btk. 94. §-a alapján 1 (:egy:) évet és 3 (:három:) hónapot kitöltöttnek vesz. –

A bejelentett semmisségi panaszt ezt meghaladóan és a csatlakozást a II. Nb. nov. 20.§-ának 5. bekezdéséhez képest alkalmazandó Bpn. 36. §-ának 1. bekezdése alapján elutasítja.

Egyben elrendeli az ítéletnek a Nbr. 52. §-ában felsorolt hatóságokkal, valamint az illetékes pénzügyigazgatósággal való közlését. –

Indoklás:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt, felmentés véget, továbbá a Bp. 385. §. 1. b. pontja alapján téves minősítés miatt, valamint a II. Bn. 28. §-a alapján enyhítés céljából.

A védelem által bejelentett semmisségi panaszhoz a népfőügyész fent említett nyilatkozatával csatlakozott és semmisségi panaszt jelentett be a II. Bn. 28.§-a alapján a büntetés súlyosbítása végett.

A védelem által a Bp. 385. §. 1. a. s b. pontjai alapján bejelentett, úgyszintén a népfőügyész semmisségi panasza nem alaposak miért is azokat el kellett utasítani.

Az Országos Tanács az elsőfokú ítéletben hiányosság, homályosság, iratellenesség, illetve helytelen ténybeli következtetés nélkül megállapított tényállást a maga döntésének alapjául tette.

Ez irányadó tényálláshoz képest az Országos Tanács úgy találta, hogy az elsőbíróság vádlott bűnösségét helyesen állapította meg a cselekményét törvényszerűen minősítette. Vádlott 1948. év elejétől kezdődően mintegy féléven át, az iskolák államosításának törvénybe iktatásáig egy állandó és folyamatos, rendkívül szenvedélyes és elvakult tevékenységet, agitációt fejtett ki az iskolák államosításának a demokratikus kormányzat által napirendre tűzött terve ellen. Ennek kapcsán a vádlott nem csupán e tervbe vett intézkedés ellen, hanem maga a demokratikus államrend ellen is gyűlöletre izgatott. Ez utóbbi vonatkozásban az Országos Tanács utal a tényállás azon részére, amelyben a vádlott 1948. évi május 23-án a vádbeli helyen, a katolikus szülők vallásos szövetségének gyűlésén a következőket mondotta: „Gyermekeinket akarják a kezünkből kivenni. Ahhoz, hogy mi növényeket akarjunk nevelni, nem elégséges két órára a napfényre tenni, tovább pedig bezárni a pincébe. Ugyanaz a helyzet amikor heti két hittan órán süt a világosság, a többi órákon pedig a világosságnak pont az ellenkezője történt. A gyermekeink lelkét féltjük, amikor az államosítástól félünk.” – Gyűlöletes lehet ugyanis az államrend, amelynek egyik célja a gyermekeknek a szülők kezéből való kivétele azon célból, hogy azokat haladás ellenes szellemben nevelje, továbbá, amelynek iskoláiban a gyermekeket sötétségben, tehát nem erkölcsösségben a szocializmus jegyében, nem az emberi haladást biztosító szocialista szellemben nevelik, hanem azokat megfertőzik. – A Vádlott kijelentéseiből kisugárzó ez a gyűlölet az érzelmi élet törvényszerűsége folytán a vádbeli eset körülményei között alkalmas volt másokban is hasonló érzés felkeltésére, illetve gyűlölet szítására. –

Ehhez képest törvényszerű az elsőfokú minősítés és alaptalan az a védelmi ellenvetés miszerint vádlott cselekménye csupán az 1946. évi VII. t. c. 4. §-ában meghatározott bűncselekményt valósítaná meg. –

A büntetés kiszabásánál az Országos Tanács az elsőbíróság által felhozott folytatólagosságot, nagyobb nyilvánosságot, a cselekmény fokozott tárgyi súlyát a maga részéről is súlyosbító körülménynek vette. Ezzel szemben a feddhetetlen előéletnek enyhítőként való értékelését mellőzte, viszont ekként értékelte az iskolák államosításával szembeni állásfoglalás tekintetében vádlottnak egyházi felsőbbsége által kiadott utasítását és befolyásolását, valamint azt a körülményt, hogy a vádbeli cselekményt közvetlenül az iskolák államosításának törvénybe iktatása előtt követte el, végül azt, hogy nem csupán a vádlott, hanem az egész katolikus egyház vezetősége által az iskolák államosítása ellen indított harc eredményre nem vezetett, mert ez az állam győzelmével végződött. - E bűnösségi körülmények mérlegelése folytán az Országos Tanács a Btk. 91. §-ának legteljesebb mértékben való alkalmazását indokoltnak tartva, az elsőbíróság által 3 évi börtönben eltúlzott büntetést a védelem ide vonatkozó alapos semmiségi panasza folytán a rendelkező részben írt mértékben csökkentette a vádlott alanyi bűnössége fokához és cselekménye tárgyi súlyához képest. -

Minthogy vádlott 1948. évi június 28-ika rendőrhatósági őrizetben majd, 1948. évi október 30-ika óta előzetes letartóztatásban volt mind a mai napig, ezért annak figyelembe vételével az Országos Tanács a szabadságvesztés büntetésből egy évet és három hónapot kitöltöttnek vett. –

Budapest, 1949. évi október 4-én.”[1]

Mindegyik börtön, amelyben megfordult, híres volt kegyetlenségéről. Főként Vácra gyűjtötték be a befolyásos politikai foglyokat, értelmiségieket, elsősorban a nagyokat és a papokat, hogy ott rövidebb-hosszabb időt töltve, megdolgozzák őket. 1945 és 1959 között, mintegy 60 ember halt meg a börtönben, egyrészt akiket politikai okokból kivégeztek, másrészt, akik a börtönben uralkodó erőszak következtében, vagy valamilyen betegségben, illetve végelgyengülésben haltak meg. Alexy Géza kerekegyházi plébános 1949. október 6-án, a Püspök Úrnak címzett leveléből az derül ki, hogy Vári plébános a börtönállapotok miatt, megromlott egészségi állapotára, gyomrára és a fogára panaszkodott, minek következtében testi kondíciója is rosszabbodott, és csak 66 kilogrammot nyomott.[2]

Jegyzet

[1] Dr. Budai Ferenc, Dr. Fadgyas András I. Vissza kell tartani: az elsőfokú ítélet egy kiadványát, a felterjesztőlapot és ezt a fogalmazványt. II. Vissza kell küldeni: ezen ítélet 8 kiadványával az összes többi iratokat: Népbíróságnak Budapest. II. Az elsőfokú tanácskozási jkv. lezárandó! ÁBTL. 3. 1. 9. V – 77140 Vári Ferenc és társai vizsgálati dosszié. 178-179.

[2] VPKL, Vári Ferenc anyagában.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::