Vári Ferenc plébános szabadulását követő életútja

Vári Ferenc plébános, az internálásából való szabadulása után kórházi kezelésen, sérv műtéten esett át. Felépülését követően, 1953. november 1-től, Szentesen a város szegények lakta negyedében, a Kapucinus Atyák által, a hívek adományából építtetett, Jézus Szent Szíve templomban folytatta papi hívatását. Szabadulásakor megrokkant egészségi állapotban, testileg megtörten, de lélekben töretlen hittel és lelkiismerettel, folytatta lelkipásztori tevékenységét.

1957-ben ismét felvetődött Vári Ferenc plébános Kerekegyházára történő helyezése, hogy konkrétan mi állhatott a hátterében nem tudni, mindenesetre e bemutatott dokumentumban felmerül ennek a kérdése.

„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr!

Kegyelmes Atyám!

Meghatódott lélekkel írom e sorokat, s küldöm gyermeki szeretettel kézcsókomat e levél által, melyet Sörödi András kedves paptársam és hitoktatóm személyesen fog átadni. Az ő ügyét külön felterjesztésben már ismertettem, most megragadom az alkalmat, hogy magamról írjak, illetve kifejezést adhassak annak az örömnek, mely lelkemben él, midőn először írhatok olyan hosszú szünet után.

Korompai Tibi telefonon említette, hogy mihelyt a vonatjárás nyugodt lesz, majd én is menjek fel Kegyelmes Atyámhoz… Nem is kell mondanom, hogy ezt a legnagyobb örömmel teszem meg, hisz szeretném látni jó Atyánkat, aki nem csak irányította a papjait a helytállásban, de maga is helyt állt s viselte a számkivetés minden súlyát… Élő szóval majd többet, de már most is bizalommal, gyermeki szeretettel, ami kikívánkozik.

Hála Isten, a nagy megpróbáltatások, ha megviseltek is, de végleg „össze nem törtek”. Ezt a jó Istenen kívül, a velem együtt lévő paptestvéreimnek is köszönhetem, Márk Lajosnak különösen. Átmeneti megoldásnak gondviselésszerűnek látom, hogy ide kaptam megbízatást, ahol annyi körülmény megkönnyítette a munkát akkoriban, s most is. Az ismerős környezet, paptestvérek szeretete itt is, másik plébánián is Sulyok Béla, rokonság közelléte nagy segítség… Természetes, hogy mindig tudatában voltam, hogy itteni beosztásom csak átmeneti, míg visszatérhetem oda, ahová Kegyelmes Atyám 1943. augusztus 1-én küldött. Ahol aktíve csak 5, de igazán „passzíve” még 5 évet működtem, hisz imáimmal, szenvedéssel igyekeztem segíteni azoknak, kiket oda méltóztatott küldeni helyettesítésemre. Soha el nem felejthető módon viselkedtek ők híveimmel, szeretteimmel; ezt most szeretném kihangsúlyozni; Püspök Atyám előtt.

Nyáron Domján Laci primiciáján először voltam Kerekegyházán Alexy Gézával. Tököli Pista is régi szeretettel fogadott /együtt szenteltek pappá 1926. augusztus 26-án/ a jó híveimmel együtt… Érezte az ember, hogy nincs semmi lelki szakadás köztünk s csillapítani kell őket, hogy mikor térek vissza… Őszintén, bármikor kész vagyok erre, ha Püspök Atyám jónak látja s Pista barátom kitúrásnak nem minősíti ezt. De meg kell mondanom, hogy szívesen várnék még ezzel, míg érik a helyzet s ide is vissza nem térnek a „kapucinusok” hivatalosan is.

Ha mégis rövidesen visszatérés mellett méltóztatna dönteni, úgy már most kérem, hogy munkatársnak a fönt említett kedves egyik helyettesem Dallos Győzőt méltóztassék küldeni; a másikra Alexy Gézára nem merek gondolni, hisz kettőt úgy sem kapok, de már „ad majora nátus est”.

Boldogan várva a találkozást, kérem a jó Istent, segítse meg Kegyelmes Atyánkat, hogy a rendkívüli helyzetben jól tudjanak intézkedni minden ügyben…

Kegyelmeit árassza jó Atyánkra a jó Isten az újévben, gyermeki szeretettel csókolom kezét így is…

Szentes 1957. január hó 4-én mélységes szeretettel Vári Feri”[1]

Fotó Vári Ferenc plébánosról, idősebb korában. (A fotó, Szentes, Jézus Szíve Plébánia)

Vári Ferenc plébános atya, püspöki tanácsos, életének 74. papságának 50. évében türelmesen viselt szenvedés és szentségek áhítatos felvétele után, 1976. március 10-én elhunyt. 1976. március 15-én hétfőn 11 órakor, a lelki üdvéért bemutatott szentmisét követően, a szentesi Jézus Szent Szíve templom kriptájában helyezték örök nyugalomba.

Vári Ferenc síremlékén ez az üzenet olvasható:

„AZ ÚR JÉZUS HŰ PÁSZTORA, A BETEGEK NAGY VIGASZTALÓJA.

TEMPLOMUNK SZÉPÍTŐJE, FELEJTHETETLEN JÓ TESTVÉRÜNK.

BÁR ELHAGYLAK TITEKET, AKIKET SZERETEK, SZÍVEM VELETEK MARAD:

NÉZZÉTEK AZT AZ ÉLETET, MELYET MEGKEZDTEM, ÉS NE AZT, MELYET ELHAGYTAM”!

A szegényeket és a betegeket megkülönböztetetten szerető, Vári Ferenc plébánost, a Hazájáért és az Egyházáért élni-halni tettre kész, szabadságért és demokráciáért küzdő, zsarnokságot megvető, plébánosnak ismerhettük meg. Egyháztörténetünk nagy személyisége volt, ami naggyá tette Őt az, az, hogy az egyházi iskoláink államosításakor, szilárd hitével, kitartásával, elvhűségével, tökéletesen tolmácsolta Mindszenty József bíboros-hercegprímás elvárásait.

Jegyzet

[1] VPKL, Vári Ferenc anyagában.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::