Vári Ferenc plébános fellebbezése az I fokú ítéletre

Vári Ferenc és védője az elsőfokú Népbírósági ítélet ellen, panaszt jelentett be, a legfelsőbb fellebbezési fórumhoz, a Népbíróságok Országos Tanácsához, és tételesen megindokolta, megcáfolta, az ítélethozatal alkalmával megfogalmazott mindazon alaptalan vádakat, amellyel nem értett egyet.

„Tekintetes Népbíróság!

Nb. XXII. 3213/1948. szám alatt indult bűnügyben hozott ítélet ellen, a Bp. 385.§. 1.a./ továbbá 1.b./ és a II. Bn. 28.§-ára alapított semmisségi panaszaimat tisztelettel a következőkben vagyok bátor megindokolni:

A Bp. 385.§. 1.a./ pontjához:

Az I. fokon eljárt bíróság által megállapított tényállás szerint 1948. évi április hó 17. napján a Katolikus Szülők Szövetségének április 27-én tartott gyűlésén azt a kijelentést használtam volna, hogy:

„az iskoláinkat megvédjük még az életünk árán is!”

Az I. fokú bíróság ezen állítólagos cselekményem miatt is megállapította a bűnösségemet, holott ezen cselekményt a vádirat sem inkriminálta és így e cselekményben bűnösségem megállapítható nem volt.

A vádirat vonatkozólag csak azt a cselekményemet említi meg, amellyel feltettem a kérdést a gyűlésen jelenlevőkhöz, hogy vajon a kerekegyházi Nemzeti Bizottság megkérdezte-e a szülőket az iskolák államosítása tárgyában hozott határozat meghozatala előtt?

Minthogy egymagában véve a vádirat által inkriminált kifejezés használata bűncselekményt nem képez, az ítéleti tényállás által megállapított fent idézett további kijelentésemre nézve vád nem emeltetett,

– minthogy továbbá az idézett kijelentés használatát egyedül és kizárólag Trepák Károly igazolta és így annak használata beigazoltnak annyival inkább sem tekinthető, mert az ülésen résztvett nagyszámú közönség közül azt senki sem hallotta,

– e cselekményben bűnösségem helytálló módon megállapítható módon nem volt.

*

A sérelmes ítélet bűnösségemet azért is megállapítja, mert 1948 május és június havában több ízben is meghirdettem a volt hercegprímásnak azt a körlevelét, amely az egyházból való kiközösítéssel fenyegette meg mindazokat, akik az iskolák államosítására irányuló törekvéseket támogatják.

Mindszenthy József ezen körlevelét az országnak minden katolikus plébánosa ismertette a templomban katolikus hívei előtt, ezen címen tehát az ország összes katolikus plébánosait meg kellene büntetni.

Azonban e cselekmény miatt az azóta már elítélt Mindszenthy József ellen sem emelt vádat a Népügyészség azért , mert ezen cselekményét nem tartotta bűncselekménynek.

A névtelen plébánost a felolvasásért büntetni, – a világismert hercegprímást, aki a körlevelet szerkesztette, leadta és felolvastatta, – meg nem vádolni, – nem jogszerű!

Ebben a vonatkozásban sem helytálló tehát az I. fokon eljárt bíróságnak az a jogi álláspontja, amely bűnösségemet emiatt is megállapította.

*

A püspökséghez intézett felterjesztésemben használt az a kijelentésem, hogy: – nem kellett volna sok, hogy itt ki ne robbanjon valami katasztrófa, …de hogy így lesz-e mindig, azt nem tudja megmondani az ember. Ugyanabban a jelentésben használt az a kijelentésem: – a hangulat izzó volt – nem meríti ki az 1946. évi VII.t.c. 2.§. b. pontjába ütköző izgatás bűntettének a tényálladékait, mert ezzel a jelentésemmel tárgyilagosan ismertettem a gyűlés lefolyásának hangulatát és ez az objektív bírálatom, nemcsak hogy nem irányult a demokratikus rend, vagy alkotmány, vagy annak alapintézményei ellen, –de nem is alkalmas arra, hogy bárkinek a lelkében is indulatot, ellenséges érzületet, vagy gyűlöletet támasszon.

*

De nemcsak a most konkrét módon felsorolt és az ítélet által megjelölt cselekményeim nem képeznek izgatást, de a sérelmes ítéletben felsorolt egyéb cselekményeim sem. Minthogy az állandó bírói gyakorlat szerint az izgatás csak akkor állapítható meg, ha azzal a demokratikus államrend, vagy annak alapintézményei, vagy alapintézményének törvényes jogai támadtatnak meg, – már pedig az államosított iskolai rendszer, a vádbeli cselekmények elkövetésének idején még nem volt törvény, nem tartozott a demokratikus államrend, vagy alkotmány alapintézményei közé.

A cselekmények elkövetésének idejében az iskolák államosítása még csak terv volt, de csak addig, amíg a terv valóban terv volt, és megszüntette a harcot akkor, amikor a terv törvénnyé vált.

Az eljárásom és magatartásom, amellyel megakadályozni akartam azt, hogy az iskolák államosítására vonatkozó terv törvénnyé váljék, még mielőtt törvénnyé vált volna, nem volt törvényellenes és így nem irányulhatott a demokratikus államrend, alkotmány, vagy azoknak alapintézményei ellen.

A cselekményből tehát hiányzik az a leglényegesebb tényálladéki elem, amely az 1946. évi VII.t.c. 2.§-ának b./ pontjában foglalt cselekményt izgatássá teszi, nevezetesen az, hogy az a demokratikus államrend, vagy annak egyik alapintézménye ellen irányuljon.

*

De ha az iskolák államosítására vonatkozó szándékot és tervet azonosítanók a demokratikus államrenddel, amint az elsőfokú bíróság ítéleti indoklásában teszi, cselekményeim még az esetben sem minősülnek izgatássá, mert hiányzik azokból az a további tényálladéki elem, az a magatartás, vagy kijelentés, amely alkalmas arra, hogy gyűlöletet, megvetést keltsen fel.

Rendkívül nehéz megvonni azt a határvonalat, amely elválasztja az objektív bírálatot a hangulatkeltő, vagy ellenséges indulatot támasztó kijelentésektől, ugyanolyan nehéz határvonalat húzni a demokratikus államrend által intézményesen biztosított szólásszabadság, kritikai szabadság és a között a tilos cselekmény között, amely már izgatásnak minősül.

Annak a megállapításánál, hogy egy kijelentés, vagy egy előadás még a szólásszabadság határán belül maradt-e, avagy azon túlmenőleg már törvénybeütköző kijelentés-e, annak megítélésénél az eset összes körülményei figyelembe veendők.

Adott esetben figyelembe veendő az, hogy a római katolikus egyház hierarchikus papi rendjének tagja vagyok és ebben a minőségemben nem egy ízben voltam kénytelen felolvasni papi elöljáróimnak ebben a tárgyban kiadott körleveleit. Én ezeknek, a körleveleknek a hangját és tónusát soha át nem léptem, és minthogy azt kellett tapasztalnom, hogy az iskolák államosítására irányuló terv ellen papi elöljáróim által kibocsátott körlevelek büntetlenül voltak ismertethetők, nem is gondolhattam arra, hogy az én sokkal szerényebb kijelentéseim már izgatássá válnak.

Arra a meggyőződésre kellett tehát jutnom, hogy ha elöljáróim által kibocsájtott körlevelekben jelentkező, sokkal élesebb állásfoglalás büntetlenül marad, nem képezi vádemelés és bűnügyi eljárás tárgyát, akkor az én sokkal szelídebb tónusom és stílusom és kijelentéseim sem képezhetnek bűncselekményt.

Ezt a felfogásomat igazolta is a Mindszenthy József ellen megindult és lefolytatott bűnügyi eljárás, amely az egész ország nyilvánossága előtt történt és megállapítható, hogy a vádhatóság a közismert Mindszenthy körleveleket nem inkriminálta. Nem inkriminálta pedig azért, mert nem tartotta azokat üldözendő bűncselekményeknek, nem látta fennforogni az izgatás bűntettének tényálladékát.

Kérem tehát tisztelettel az Országos Tanácsot, méltóztassék elfogadni azt az országosan megnyilvánuló jogi felfogást, hogy az iskolák államosítására irányuló tervvel szemben tanúsított állásfoglalás nem lépte át a demokratikus államrend által biztosított szólásszabadságnak határait, föltéve, hogy az a római katolikus egyház papi rendjének tagjától származik, és nem haladta meg a közismert, e tárgyban kibocsájtott egyházi körleveleknek a stílusát.

A Bp. 385.§.1.b./ pontjához:

Amennyiben az Országos Tanács mégis megállapítandónak találná, hogy kijelentéseim a demokratikus államrend által biztosított szólásszabadság határát túllépték, és így bűnösségem megállapítandó lenne, ez esetben is tisztelettel kérem bűnösségemet az 1946. évi VII. t. c. 4. §-a szerint minősíteni, mert kijelentéseim inkább alkalmasak lennének megvetés keltésére, mint gyűlölet keltésére.

A legrosszabb esetben is kérem tehát bűnösségemet a most felhívott törvényhely szerint megállapítani.

A II. Bn. 28.§-ához.

Panasz tárgyává teszem, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazza velem szemben az enyhítő szakaszokat, holott az enyhítő körülmények oly nagy súllyal mérlegelendők, amelyek indokolttá tették volna a Btk. 92. §-ának alkalmazását.

Az I. fokú bíróság által is felemlített egyházi befolyás oly nagymértékben hatott közre a cselekmény keletkezésénél, amely már bénítólag hatott a szabad akarat elhatározásra is, de fel kell említeni az egyházi nevelés által beidegződött azt az engedelmességi készséget is, amely úgyszólván kitörölhetetlen lelki tulajdonságává válik a katolikus egyházi rend tagjainak, és így voltaképpen én csak eszköze voltam a fölötteseim elhatározásának, akaratának és szándékának.

Ez a körülmény az alanyi bűnösség fokát rendkívül nagymértékben csökkenti.

A cselekmény tárgyi súlyát viszont csökkenti a folytatólagosság hiánya, mert hiszen fentebb kimutattam, hogy a bűnösség megállapítása esetén is az ítélet szerint megállapított tényállásoknak jelentékeny részei nem képeznek bűncselekményt.

Nem tekintendő súlyosbító körülménynek sem a kiterjedt tevékenység, sem a nagyobb nyilvánosság, mert azok a kijelentéseim, amelyek legrosszabb esetben is bűncselekményt képeznek, csak egy szűkkörű közönség előtt hangzottak el.

Az I. fokú bíróság a súlyosbító körülmények között a cselekmény fokozott tárgyi súlyát is felemlíti, annak megjelölése nélkül, hogy miben látja a fokozottabb tárgyi súlyt.

Ez a fokozottabb tárgyi súly teljességgel hiányzik, mert az általam használt kijelentések már papi hivatásomnál fogva sem lehetnek olyan súlyosak, hogy azok komoly gyűlölet felkeltésre alkalmasak lennének.

Egy jó pap, meggyőződésem szerint sohasem szíthat gyűlöletet, mert az ellenkezik az általa vallott valláserkölcsi felfogással.

Tévesen ítélte meg tehát az I. fokú bíróság az általa felsorolt súlyosbító körülményeket és tisztelettel kérem az alanyi bűnösség és a tárgyi súlyának elbírálásánál az I. fokú bíróság által felsorolt súlyosbító körülményeket mellőzni, és ekképpen lényegesen enyhébb büntetést kimérni.

Tisztelettel: Vári Ferenc”[1]

Vári plébános újabb levele, a Népbíróságok Országos Tanácsához:

„Nagytekintetű Országos Tanács!

A budapesti Népügyészség 5335/1948. szám alatt kibocsájtott vádirata alapján a budapesti népbíróság Külön Tanácsa Nb. 3213/1948. XXIII. szám alatt hozott ítéletével 3 évi börtönbüntetésre ítélt, mely ítélet ellen semmisségi panasszal éltem. Semmisségi panaszom, I. 1284/1949. szám alatt elbírálásra vár az Országos Tanács előtt. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék az előzetes letartóztatásomat megszüntetni és azonnali szabadlábra helyezésemet elrendelni.

Indokaim:

1948. évi június hó 28. napja óta rendőrhatósági őrizetben állottam 1948. október 30-áig, amidőn előzetes letartóztatásba lettem helyezve. A reám mért börtönbüntetésemnek 1/3-ad részét majdnem teljes egészében kitöltöttem. Minden reményem megvan arra, hogy az Országos Tanács vagy fel fog engem menteni az ellenem emelt vád és következményei alól, vagy pedig a túlzott szigorúsággal kimért büntetésemet nagymértékben csökkenteni fogja. Egymagában véve ez a két körülmény is megindokolná előzetes letartóztatásom megszüntetése mellett, a szabadlábra helyezés elrendelése iránti kérelmemet. Ámde egyéb különös indokokra is bátor vagyok rámutatni, így elsősorban arra a körülményre, hogy az iskolák államosítása ma már törvény, az egész ügy, amely miatt ellenem a népbírósági bűnügyi eljárás megindult, ma már egy túlhaladott ügy, amelyről az emberek elfeledkeztek, nem méltányos tehát ezen ügy miatt a további fogvatartásom.

Egy nagy egyházközség plébánosa vagyok, tehát rendes hivatásom van, – ezzel egybekötve tisztességes megélhetést biztosító jövedelmem van, – szökésemtől tehát tartani nem kell!

Végül bátor vagyok rámutatni egy olyan szempontra, amely kérelmem elbírálásánál sem mellőzhető. Köztudomású, hogy az 1949. május 15-ére kitűzött választással kapcsolatban a r. kat. egyház püspöki kara a katolikus hívekhez egy olyan körlevelet bocsátott ki, amely felelős államvezetőktől származó kijelentések szerint is a demokratikus államrend és a r. kat. egyház között születendő béke biztos záloga.

Ha a r. kat. Egyház a megbékélés felé kezdeményező lépéseket tesz, akkor nem méltányos az, hogy ennek a katolikus egyháznak az egyik papja politikai okokból rabságban tartassék, még pedig olyan politikai okok miatt, amelyek már minden aktualitásukat elvesztették, és így mély tisztelettel megismétlem a kérelmemet, vagyok teljes tisztelettel: Vári Ferenc”[2]

Mint tudjuk, Vári Ferenc plébános teljes vádirata „koholt” vádakra épült. Így az erre alapozott ítélet is megbukott, miután Vári plébános az ellene felhozott alaptalan vádakat sorra megcáfolta. Így a Népbíróságok Országos Tanácsának sem volt más választása, mint, hogy az 1949. október 4-én hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet (a 3 évi börtönbüntetést) megsemmisítette, és ezúttal 2 évi börtönre, mint főbüntetésre ítélte.

Jegyzet

[1] BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai - 20901/1949Vári Ferenc és társai. 99-105.

[2] BFL XXV. 2. b. Budapesti Népügyészség iratai - Büntető iratok – 5335/1948 Vári Ferenc és társai. 144-145.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::