Vári Ferenc plébános fellebbezése a vádiratára
Vári plébános, a kibocsátott vádiratával szemben észrevétellel élt a Népbíróság irányába, hogy a vádiratban feltüntetett kijelentéseket nem tette meg, és ennek igazolásául, 8 hamis állítással szemben, összesen 27 alkalommal nevez meg tanút, kiknek kéri a tanúkénti kihallgatását, akik igazolni fogják állításainak valódiságát.
„Tekintetes Népbíróság!
Ellenem Nü.5335/1948. szám alatt kibocsátott vádiratra már igazolt ügyvédem útján észrevételeimet az alábbiakban terjesztem elő:
A népügyészség megvádolt engem I. rendbeli folytatólagosan elkövetett az 1946. évi VII.t.c.2.§.b. /pontjába ütköző bűntette, vele a Btk.96.§-a szerint anyagi halmazatban álló I. rendbeli folytatólagosan elkövetett az 1947. XXXIV.t.c.26.§-ába ütköző és az 1946.VII.t.c.4.§.2.bek. minősülő hírkoholás bűntette, - végül fenti cselekményekkel ugyancsak halmazatban álló I. rendbeli a Btk.329.§-ába ütköző és a 356.§-a szerint minősülő a 6500/1948.Korm.sz. rendelet 2.§-a szerinti büntetés alá eső sikkasztás bűntettével, -
1./ mert 1948. február 29-én Kerekegyházán Egyház és Ördög címen tartott előadás kapcsán a vádiratban feltüntetett kijelentést tettem volna.
Ezzel kapcsolatban előadom, hogy a vádirat szerinti kijelentéseket nem tettem meg. Vagy ha meg is tettem, nem olyan formában, tartalommal és célzattal tettem, mint azt a vádirat feltünteti. Én az ezen napon evangélium indítása folytán /:Jézus megkisértése:/ szóltam az ördögről az egyház tanítását kifejtve és Szent Péter levelét figyelembe véve. „Az ördög kisért ma is, mint a történelem folyamán végig kisértette az embert, ezért vigyázzanak a szülők az ifjúságra is, ezeket különös módon kisérti az ördög.”
Miért szóltam volna én ekkor- a vádirat kitétele szerint az „iskolák esetleges államosításáról”, mikor annak még ekkor híre sem volt, ellenkezőleg e Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr a legnagyobb elismeréssel szólott a katholikus iskolákról a költségvetési beszédében. Tehát ezek szerint én semmi módon nem hozhattam össze ekkor az iskolák államosítását az ifjúság kérdésével.
2./ Mert 1948. április 25-én megtartott és a Katholikus Szövetség által összehívott ülésen a tárgysorozat a központból volt kiadva, amelyhez nekünk ragaszkodnunk kellett. A Püspök Úr kötelező jelentései folytán tudomást szerzett a katholikus iskolákkal szembeni támadásokról, és felhívott bennünket, hogy ezeket a támadásokat a demokratikus szellemnek megfelelően utasítsuk vissza. Tehát nem a vádirat szerint feltüntetett támadás volt ez a demokratikus szervek ellen, így a Nemzeti Bizottság ellen is, hanem pusztán „egy demokratikus szellemben” történt lépés akart lenni a katolikus szülő kívánságának a V.K.M. Úrhoz intézett kérvény formájában.
Az előadottak valóságára kérem tanúként kihallgatni.
2./ Zsigó Józsefné „
3./ Tancsa Józsefné „ kerekegyházi lakosokat
3./ Mert 1948. május hó 23-án Kerekegyházán a Katholikus Szülők Vallásos Szövetségének gyűlésén a vádiratban terhemre róttakat, kitételeket nem tettem, vagy ha megtettem azt a püspöki körlevél felolvasásával tettem, amelyet kötelességünk volt felolvasni, vagy pedig a Magyar Nemzetnek május 18.-iki számából Parragi György beszédéből idéztem, mint pld. azt, hogy a „virág nevelésénél nem elég két órára a napfényre tenni, ha azt akarjuk, hogy a katolikus világnézet napfénye minden órán süssön a katholikus iskolában.” Ezen idézetet tehát egy országgyűlési képviselőnek egy napilapban megjelent beszédéből vettem, miért is engem ezért felelősség nem terhelhet, de ha tőlem is származnak ezek a gondolatok, az is természetes lenne, mert hiszen a papságnak az a kötelessége, hogy a lelkekkel és így az ifjúság lelkével is foglalkozzék. Ezért pedig a demokratikus államban felelősségre nem lehet vonni senkit, mert ezzel éppen a demokrácia építésén segédkezünk.
A fentebb előadottakra, vagyis arra, hogy a püspöki körlevél és Parragi György idézetén kívül más demokráciaellenes, - kijelentést nem tettem, kérem kihallgatni a következő tanúkat.
5./ Tancsa Istvánné „
6./ Bacsik Józsefné „
4./ Mert 1948. május 6-án Áldozócsütörtökön elhangzott szentbeszéden azt a kijelentést tettem, hogy a „rablók vezetik az országot, akik elakarják rabolni az egyháztól az iskolákat.”
1948. május 6-án a vádirat szerintiek egyáltalán nem hangzottak el. Az első-áldozóknak ünnepe ez és ekkor az ifjúsághoz szólottam, a vallás szépségét és természetfölöttiségét fejtegetve előttük.
Az általam előadottak valóságára kérem kihallgatni.
8./ Palla Lajosné háztartásbeli
9./ ifj. Tancsa Jánosné „
10./ Tóth József gazdálkodó
11./ Krupa György „ kerekegyházi lakosokat
5./ mert 1948. júniusában a vádirat szerint, illetve valójában 1948. május hó 20-án a központból kapott leiratot ismertettem, amelynek a tartalma az volt, hogy tegyünk meg mindent demokratikus keretek között, hogy az erre következő vasárnapi gyűlés méltóságteljes állásfoglalás legyen az iskolák ügyében.
A vád szavai soha nem hangzottak el és sem én, sem más nem izgatott a demokratikus államrend alapintézményei, így a Nemzeti Bizottság ellen.
Ezen körülményekre kérem kihallgatni.
13./ Kalmár Józsefné
14./ Altrichter György kerekegyházi lakosokat
6./ mert 1948. március 19-én nagy nyilvánosság előtt kijelentettem volna „Magyarországon csapatokat szerveztek és azokat Görögországba küldték, hogy a görögök oldalán harcoljanak. Ezek a csapatok át álltak az amerikaiak oldalára.”
A vádirat szerint 1948. március 19-én elhangzottakat soha sem tettem, káplánom névnapján volt uzsonna ekkor és jelen volt a tantestület legnagyobb része, de senki ezeket a kitételeket nem hallotta.
Kérem erre tanúként meghallgatni.
16./ Krupa Istvánné
17./ Ujvári Pálné kerekegyházi lakosokat
7./ mert 1948. áprilisában a vádirat szerinti kitételeket tettem.
Az 1948. áprilisában a könyvüggyel kapcsolatban tett kijelentéseim nem a vádirat szerinti tartalommal történtek. Ebben az időben adventista könyveket terjesztettek a faluban, amelyet több hívem, így
19./ Gyarmati Béla földműves
20./ Baunoch Györgyné földműves, kerekegyházai lakosok, be is hoztak a plébániára. Erre hívtam én fel híveim figyelmét és kértem őket, hogy vallási dolgokat terjesztő iratokat, könyveket ajánlásom nélkül ne vegyenek. A Szabad Nép-ről, vagy bármelyik politikai napi-lapról egyáltalán nem tettem említést és soha sem igyekeztem befolyásolni híveimet, hogy milyen újságot járassanak.
8./ mert 1948. áprilisában Kardos nevezetű és gyilkossággal kapcsolatban vádirat szerintieket mondottam volna.
Kardos nevezetű egyén gyilkossági ügyével kapcsolatban 1948. áprilisában állítólag a vádirat szerint elhangzottakat egyáltalán nem tettem, de az elképzelhetetlen is lenne, mert hogyan védhettem volna egy olyan bestiális gyilkost, mint nevezett, aki a vadházastársát gyilkolta meg. Ezen védekezésemet az is alátámasztja, hogy tudtam mindent a gyilkossági üggyel kapcsolatban, mert
22./ özv. Trepák Pálné háztartásbeli
akihez a gyilkos közvetlen tette után betért, mindent közölt velem.
9./ mert 1948. április 13-án azt a kijelentést tettem volna, hogy „Kecskeméten a rendszer erősítésére orosz katonaságot helyeznek el és ebből kifolyólag, az iskolákat hamarabb fogják bezárni.”
Azon kijelentéseket, hogy orosz katonaságot helyeznek el az iskolákba, és ezért hamarább fogják azokat bezárni, egyáltalán nem tettem.
10./ mert 1948. májusában és júniusában a vádirat szerinti kijelentéseket tettem.
Azokat a kijelentéseket, beszédeket, amelyeket a vádirat 1948. május és június havában irt terhemre a vádirat szerinti formában nem mondottam el. A kiközösítéssel kapcsolatban önállóan nem foglaltam állást, csak a püspöki körlevelet olvastam fel, melyet kötelességszerűen meg kellett tennem, s melyért személyszerűen nem vagyok felelősségre vonható.
11./ a székkel kapcsolatban előadom, hogy 1928. évben vásároltunk 70 drb. támlás széket éspedig 20 drb.-ot az iskola részére, 50 drb-t pedig a tanácsterem részére, 50 drb. kertiszéket pedig 1943. évben én vásároltam az Actió Catholica pénzéből az előadásokhoz. Tehát az iskola tulajdonát csupán 20 drb. szék képezi, és így jogosan vitettem el a 28 drb. kertiszéket és 20 drb. támlásszéket. Máshol nem volt helyünk, ezért kellett a többi székeket is az iskolában tartani anélkül, hogy át lettek volna adva az iskolának, vagy fel lett volna véve az iskola leltárába.
Mindezekről tudomása van
24./ Trepák Károly „
25./ Boda Mihály „
26./ Sebetka József és Langó László valamennyien kerekegyházai lakosok, akik igazolják állításaim valóságát és kérem tanúként való meghallgatásukat.
Az előadottakból kitűnik, hogy én semmi olyat nem követtem el, amellyel támadtam volna a demokratikus államrendet, vagy a katolikus iskolák érdekeit oly formában védtem volna, amely a demokratikus eszmékkel és eszközökkel ellentétben áll, és melyet bizonyítani is tudok, ezért tisztelettel kérem a vád és körülményei alól való felmentésemet.
Tisztelettel: Vári Ferenc”[1]
A Vári plébános által megnevezett tanúk közül, mindössze két személy tesz tanúvallomást Kecskeméten, az 1948. október 30-i tárgyaláson, Trepák Károly és Altrichter György. Az utóbbiról, Györgyről el kell mondanom, hogy valószínűsíthető, hogy tönkretették, mivel a rendszer üldözte az Altrichter családot, és viszonylag fiatalon 1952-ben, 58 évesen halt meg.
A kerekegyházi Temetőnkben, a haranglábtól kissé feljebb, a főközlekedési út mellett jobbról lévő sírban, a templom, iskola és plébánia építő Altrichter Ferenc plébános, esperes édesanyja, Ohai-Seres Petronella, és testvérei Jolán és György, valamint György felesége nyugszanak. A rendszer üldözte az egész Altrichter családot, így nem kizárt, hogy György a rendszer áldozata, aki a katolikus leány és fiú egylet által előadott színdaraboknak volt a szerzője, míg e színdarabi előadások zenéjét, Puchardt Győző iskolaigazgató, kántor szerezte. Ennek bizonyításául, Puchardt Győző élettörténetén belül, mutatok is be egy dokumentumot.
A bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta a vádlottak védekezését és a bizonyítási indítványok kezdeményezését. A bírósági tárgyalást megelőzte a politikai döntés, a kommunista párt döntése. A per tárgyalását az ÁVH készítette elő, a kommunista pártvezetés elvárásainak megfelelően, amelyre mondhatni azt, hogy egyben utasítás is volt a bírák irányába. A háttérben meghúzódó politikai döntésre meghozott érdemtelen ítélet, a színfalak előtti, az ügyben meghozandó érdemi bírói döntés kimondása, nemes egyszerűséggel színtiszta komédia volt. A vérbírák a tárgyalás során a bizonyítékokat nem vették figyelembe, nem is voltak rá kíváncsiak, tevékenységük mindenben megfelelt a kommunista párt elvárásainak, a szereposztás, az ügyészi színjáték, pedig mindenben megfelelt a rendezői elvárásoknak.
A kihallgatások veréssel, kínzással, szenvedéssel jártak, az ember aláírta azt is, amit nem követett el, az „üres kihallgatási jegyzőkönyvet” is. Fentebb beszéltem, a vele szemben elkövetett erőszakról. Nyilvánvaló, hogy nem beszélhetett arról, hogy milyen kényszerítő eszközök hatására írta alá, az üres kihallgatási jegyzőkönyvet. Íme a bizonyíték, dr. András Endre védőügyvéd kérésének elutasítása.
„Dr. András Endre mindenáron arra szorítkozott, hogy a vádlott mondja el, hogy a rendőrség vallató eszköze milyen volt és milyen időpontban történtek a kihallgatások, mire a népügyész felszólította a védőt, hogy a bűncselekmény tárgyából tegyen fel kérdéseket.”[2]
E dokumentum ékes bizonyítéka annak, hogy a védő ugyan jelen van a tárgyaláson, de érdemi munkát nem tud felmutatni, mert ebben akadályozzák.
Jegyzet
[1] BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai – 20901/1949 Vári Ferenc és társai. 107-113.
[2] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 9443 Vári Ferenc pere. 8.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése