Vári Ferenc plébános I fokú ítélete, amelyről két jegyzőkönyv is tanúskodik, íme az első

1948. október 30-án, Kecskeméten tartott nyilvános főtárgyalás jegyzőkönyve, a Népbíróság első fokon a következő döntést hozta:

„A budapesti népbíróság különtanácsa I fokú ítélet.

Nb. XXIII. 3213/1940/3 szám.

A Magyar Köztársaság Nevében!

A budapesti népbíróság különtanácsa nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő:

ítéletet:

Vári Ferenc vádlott, bűnös az 1946: VII. tc. 2. § b. pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében.

Ezért őt a népbíróság különtanácsa az 1946: VII. t. c. 10. § III. és V. bek. alapján 3 (: három) évi börtönre, mint főbüntetésre és 10 (: tíz) évi hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére és fellelhető vagyon ¼ (: egynegyed) részének elkobzására, mint mellékbüntetésre ítéli.

A vádlottnak 1948. június 28-tól tartó rendőrhatósági őrizetével a Btk. 94. § és az 1947: XXXIV. t. c. 2. § II. bek. alapján 4 (:négy:) hónapot és 2 (:kettő:) napot kitöltöttnek nyilvánít.

Köteles a vádlott a Bp. 480 §-a értelmében 134 (:egyszázharmincnégy:) forint 76 fillér eddigi és a jövőben felmerülő bűnügyi eljárási költséget az államkincstárnak megtéríteni.

A népbíróság különtanácsa a vádlottat az 1947: XXXIV. tc. 26. § -ába ütköző hírkorholás bűntettének s a Btk. 359. §-ába ütköző sikkasztás bűntettének ellene emelt vádjai alól a Bp. 326. § 2. p. alapján felmenti.

Indoklás.

A népbíróság különtanácsa Trepák Károly tanú vallomása, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségének 1948. május 23-án tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyv, püspökéhez intézett a 1948. május 26-án és június 9-én kelt jelentései s a Katolikus Szülők Szövetségének budapesti központjához intézett 1948. május 25-i bejelentése alapján a következő tényállást állapította meg:

A vádlott, mint kerekegyházi plébános 1948. tavaszán az iskolák államosításának a kormányzat által napirendre tűzött és a demokratikus államrend lényegéből folyó terve ellen rendkívül nagy, szenvedélyes és elvakult agitációt fejtett ki szószéken, gyűléseken és a társadalmi élet minden egyéb, rendelkezésére álló téren. E tárgyban tett megnyilatkozásainak a dolog természete szerint csupán egyes mozzanatai rögzíthetők meg. Ilyenekként jelöli meg a különtanács a következőket:

1948. április 27-én a Katolikus Szülők Szövetségének gyűlésén kijelentette, hogy a kerekegyházi nemzeti bizottság a szülők megkérdezése nélkül és nyilvánvaló akarata ellenére hozott olyan határozatot, amelyben kérte a község iskoláinak államosítását. Ezzel kapcsolatban azt mondotta: „az iskoláinkat pedig megvédjük, még az életünk árán is!”

1948. május 23. napján ugyancsak Kerekegyházán a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségének gyűlésén kijelentette: „Gyermekeinket akarják a kezünkből kivenni… Ahhoz, hogy mi növényeket akarjunk nevelni, nem elégséges két órára a napfényre tenni, tovább pedig bezárni a pincébe. Ugyanaz a helyzet, amikor heti két hittan órán süt a világosság, a többi órákon pedig annak a világosságnak pont az ellenkezője történik. Igen kedves híveim gyermekeink lelkét féltjük, amikor az államosítástól félünk.”

1948. május és június havában több ízben nagyobb nyilvánosság előtt tett következő kijelentésével, melyeket egyébként szentbeszédei alkalmával is hangoztatott, hogy „… mindazok a római katolikusokat, akik az államosítás mellett szavaznak az egyház kiközösíteni akarja, a szentségeket nekik ki nem szolgáltatjuk, nem temetjük őket el és a születendő csecsemőiket sem kereszteljük meg.”

Az államosítás mellett állásfoglaló katolikus személyek kiközösítését kimondó püspöki körlevél kihirdetésén kívül szükségtelenül igyekezett a hívekre oly módon hatni, hogy a kiközösítés lelki kényszere minél határozottabb legyen.

A szülők szövetségével budapesti vezetőséghez intézett átiratában „borzasztó terv”-nek bélyegezte az államosítást.

Püspökséghez intézett felterjesztésében az előbbiekben említett szülői szövetségi gyűlésre, melyet ő kezdeményezett, irányított és befolyásolt, maga azt jelenti: „Nem kellett volna sok, hogy itt ki ne robbanjon valami katasztrófa, …de, hogy így lesz e mindig, azt nem tudja megmondani az ember.”

Ugyanerről a püspökséghez intézett jelentésében azt írta: „a hangulat izzó volt.”

A vádlottnak e tényállásban foglalt tevékenysége nem csupán az iskolák államosításának terve ellen, hanem egyben a demokratikus államrend ellen is gyűlöletre való izgatásnak minősül. Az egyháznak az iskolák államosítása kérdésében elfoglalt álláspontja lényegében a világi hatalom és a politikai befolyás megtartásáért vívott harc volt. Az államhatalomnak viszont elemi joga, hogy az ifjúság nevelését, oktatását kizárólagosan intézze és irányítsa. A tényleges kritikai kereteit messze meghaladó s a szenvedélyek felkeltésére alapított agitáció tehát egyúttal magát a demokratikus államrendet is támadta.

A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek bizonyult a vádlott egyházi felsőbbségének utasítása és nyomasztó befolyása, továbbá papi mivoltából folyó elfogultsága az egyház érdekeit érintő kérdésben, - végül feddhetetlen előélete.

Súlyosbító körülmény a folytatólagosság, a kiterjedt tevékenység, nagyobb nyilvánosság és a cselekmény fokozott tárgyi súlya.

Ezek számának a jelentőségének egymáshoz való arányához képest a különtanács a vádlott büntetését 3 évi börtönben határozta meg.

Az ítélet felmentő rendelkezései jogerősek lévén, indokolást nem igényelnek.

A különtanács mellőzte a védelem bizonyítás kiegészítési indítványát, mert a Trepák Károly tanú vallomásával bizonyítottnak vett kijelentés teljes összhangban van a vádlottnak a hivatkozott jegyzőkönyvekből s jelentéseiből kitűnő tevékenységének többi megnyilatkozásaival s így az egyetlen ez irányú tanúvallomás itt teljes bizonyító erejű.

Kecskemét, 1948. október hó 30.”[1]

Az ítélet megfogalmazása nem csak jogellenes volt, hanem a törvényes büntetőjog súlyos torzítása, arculcsapása is, amely ellentétes volt a civilizált világ büntetőjogi gyakorlatával. Ennek a hamis vádnak, önmagában kellett volna összeroskadnia! A bíróságot csak az érdekelte, hogy amit mondott, az izgatta-e a népet vagy sem. A „B” egyének adatgyűjtésére épült nyomozás pedig ezt igazolta. Ha Vári plébánossal szemben Európai jogállami mércével folytatták volna le a bírósági eljárást, nem születhetett volna vele szemben semmilyen elmarasztaló ítélet.

A koncepciós perek jellemzője volt, hogy a védő jelen volt a tárgyaláson, azonban valódi érdemi védelem, tevékenysége során, szóba sem jöhetett. A védelem jogait ugyan nem korlátozták, szabadon terjeszthettek elő bizonyítékokat, de ezeket a bíróság különösebb vizsgálat és indoklás nélkül elutasította. A bírósági tárgyalás, valójában politikai színjáték volt, ahol a védő nem minden esetben állhatott szembe, a háttérben meghúzódó politikai döntéshozókkal, mert ez akár az önpusztításával is járhatott volna. A tárgyaláson a vádlottak padjára ülni ártatlanul, az élet legborzalmasabb órái, a párt irányítása alatt álló, érzéketlen és szívtelen, igazságszolgáltatással szemben.

Vári Ferenc plébánosnak 1948. október 30-án Kecskeméten két tárgyalása volt, vagy két jegyzőkönyv készült a tárgyalásról. Íme a tárgyalás másik jegyzőkönyve, amelyben a fentebb említett két személy is tanúvallomást tesz, de az egyikőjük más témakörben.

Jegyzet

[1] ÁBTL. 3. 1. 9. V – 77140 Vári Ferenc és társai vizsgálati dosszié. 176-177.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::