Vári Ferenc plébános I fokú ítéletének második jegyzőkönyve

„A budapesti népbíróság különtanácsa.

Nb. XXIII. 3213/1948-3.sz.

Jegyzőkönyv.

Készült az izgatás stb. bűntette miatt Vári Ferenc ellen indított bűnügyben a budapesti népbíróság különtanácsa előtt Kecskeméten, 1948. évi október hó 30. napján tartott nyilvános főtárgyalásról.

A tanácselnök a főtárgyalás megnyitása után a vádlottat a személyes viszonyai felöl kikérdezi.

Vári Ferenc r. kat. plébános, hittudományi főiskolai végzettségű, a katonaságnál, mint tábori lelkész teljesített szolgálatot, büntetlen, ezen ügyből kifolyólag 1948. évi június hó 28. napja óta rendőrségi őrizetben van.

A tanácselnök megállapítja, hogy Solymosi Imre tanú nem volt megidézhető, mert a kézbesítő jelentése szerint jelenleg Budapesten a központi internáló táborban van, ahova az idő rövidsége miatt az idézés nem volt továbbítható.

A felek meghallgatása után a népbíróság különtanácsa a főtárgyalás megtartását elrendeli.

A tanuk a Bp. 301. §.-ának 4. bek. –ében foglalt felhívás és figyelmeztetés után elhagyják a tárgyalótermet.

A tanácselnök felolvassa a budapesti népügyészség 1948. évi június hó 13. napján kelt 1948. Nü. 5335/1. sz. vádiratának Bp. 255. §.-ának 1. és 2. pontjában megjelölt részét.

Vári Ferenc vádlott a Bp. 304. §. értelmében feltett kérdésekre lényegében a következőképpen nyilatkozik:

A vádat megértettem, de bűnösnek magam nem érzem, mert a vádbeli kijelentéseket vagy egyáltalán nem tettem meg vagy pedig nem olyan értelemben tettem meg.

Védelmemre elő kívánom adni: 1948. február 16. napján nagyböjt vasárnapján tartottam „Egyház és Ördög” címen előadást. Ebben arról beszéltem, hogy az ördög ma is kisérti, mint a történelem során végig kisértette az embert. Felhívtam a szülők figyelmét arra, hogy vigyázzanak a gyermekeikre, mert különösen ezeket kísérti az ördög. Itt én az iskolán kívüli gyermekekről kívántam beszélni. Az ezzel a beszédemmel kapcsolatos vádbeli kijelentéseimet nem tettem meg, vagyis nem beszéltem arról, hogy vannak ördögtől megszállt emberek, és hogy ezek el akarják ragadni tőlünk az iskolák államosításával a gyermekek nevelését.

1948. április 25-én a Katolikus Szövetség gyűlésén tartottam beszédet, amelynek a lényege az volt, hogy megállapítottam azt a tényt, hogy Kerekegyházán a Nemzeti Bizottság és a képviselő testület a szülők megkérdezése nélkül állást fogalt az iskolák államosításának a kérdésében és ennek következtében olyan értelmű határozatot hoztak, amelyben a község összes iskoláinak, közöttük a katolikus iskoláknak is kérték az államosítását. Nem tettem meg az ezen beszédemmel kapcsolatban terhemre rótt kijelentéseket.

1948. május hó 20. napján a Katolikus Szülők vallásos szövetségének gyűlésén ismertettem a második püspök kari körlevelet. Az első püspök kari körlevelet, amely azt tartalmazta, hogy a katolikus egyháznak történelmi alapon joga van az iskolákhoz, nem ismertettem. A második püspökkari körlevél kiközösítéssel sújtotta mindazokat, akik bármilyen formában elősegítik az iskoláknak az államosítását. Én, mint a katolikus egyház papja köteles vagyok a püspök rendelkezését végrehajtani, s amit az egyházi felsőbbségem, a püspök rendelkezésképpen hozzám küld afelett én bírálatot nem gyakorolhatok. A püspöktől volt olyan utasítás, hogy vissza kell utasítani a katolikus iskolákat ért támadásokat. A szülők kívánságára a kultuszminiszterhez kérelmet is intéztünk olyan irányban, hogy nem kívánjuk az iskolák államosítását. Nem tettem meg az ezen beszédemmel kapcsolatos terhemre rótt vádbeli kijelentéseket sem. 1948. május hó 6. napján tartott szentbeszédem során nem tettem meg a terhemre rótt azon kijelentéseket sem, hogy rablók vezetik az országot, akik el akarják rabolni az egyháztól az iskolákat, de ez az állapot és ezeknek a vezetése már nem fog sokáig tartani, mert az igazság előbb utóbb úgyis győznek fog.

Nem 1948 júniusában, hanem májusában volt az a megbeszélés, amelynek a tárgya az ezt követő vasárnapi gyűlésnek a programja volt. Ekkor arról volt szó, hogy tegyünk meg mindent, hogy a vasárnapi gyűlés méltóságos állásfoglalás legyen a katolikus iskolák államosítása ellen. Nem tettem meg az ekkor elhangzott beszédemmel kapcsolatosan terhemre rótt kijelentéseket sem.

De ugyancsak nem tettem meg a Petőfi brigáddal kapcsolatosan terhemre rótt kijelentéseket sem.

A Szabad Néppel kapcsolatos vádbeli kijelentéseket sem tettem meg. 1948. március 19.-én Szent József napján kihirdettem a híveim előtt azt, hogy a vallásos iratokat és könyveket akkor vásárolhatják meg, hogyha azok az én ajánlásomat tartalmazó névaláírásommal el vannak látva. De azt tagadom, hogy ezzel kapcsolatban én a Szabad Nép vagy más egyéb sajtótermékről egyáltalán beszéltem volna.

De, ugyancsak nem tettem meg a kecskeméti statáriális bíróság elé került gyilkossal kapcsolatos vádbeli kijelentéseket sem. Néhány diáktól hallottam azt a hírt, hogy Kecskeméten az iskolákban orosz katonákat helyeznek el és ezért az iskolákat hamarabb fogják bezárni. Ennek a hírnek a valódiságát én megkérdeztem az angolkisasszonyok nevelőjétől, de a nevezett ezt valótlannak minősítette.

Azon vádpontra vonatkozóan, amely szerint a 1948. május és június havában, több ízben nagyobb nyilvánosság előtt a következő kijelentéseket tettem volna, amelyeket egyébként szentbeszédeim során is hangoztattam volna a vád szerint, hogy „mindazokat a római katolikusokat, akik az iskolák államosítása mellett szavaznak az egyház a soraiból kizárja, a szentségeket nekik ki nem szolgáltatjuk, nem temetjük el őket, és a születendő csecsemőiket sem kereszteljük meg” elő kívánom adni, hogy felolvastam csak az ezt tartalmazó püspöki körlevelet.

Való az, hogy a vádbeli székeket a római katolikus templomba vitettem az Ipartestületből, de ez azért történt, mert ezek a székek a római katolikus egyház tulajdonát képezték. Annak idején ugyanis én 70 db. széket csináltattam, ebből 20-at az iskola, 50-et pedig az egyház részére.

Nem tettem egyes alkalmakkor az iskolák államosítását illetően olyan kijelentéseket, hogy a katolikus iskolákat az államosítástól minden erőnkkel megvédjük és még az életünk árán is megakadályozzuk a katolikus iskolák államosítását. Nem tapasztaltam a demokráciában azt, hogy az államrend valakit megakadályozott volna a vallásgyakorlásban. A római katolikus egyház álláspontja szerint jogtalanság volt a letűnt rendszerben a zsidóknak a vallásuk miatt való üldöztetésére. Nekem nem volt szándékomba a tárgyilagos bírálatot meghaladóan állást foglalni a római katolikus iskolák államosítása ellen. Arra vonatkozólag, hogy a krisztusi elvekkel összeggyeztethetőnek tartom-e azt, hogy a római katolikus iskolák államosítása megtörténjék, nem szándékozom most válaszolni.

A nyomozati vallomásom elémbe tárása után, kijelentem, hogy ezt a vallomásomat nem tartom fenn, mert ez egy szokatlanul nehéz éjszaka és nap után jött létre. Felolvasták előttem ezt a nyomozati vallomásomat és én már akkor megjegyeztem, hogy aggódom miatta. A nyomozati vallomásomat a kemény nyomozás és zavaró momentumok következtében nem tudom fenntartani.

Belép: Szirtes János tanú 36 éves, kerekegyházai születésű és ugyanottani lakos, nős, faesztergályos segéd, a törvényes figyelmeztetés után lényegében vallja:

1948. április hó végén jelen voltam a Katolikus Szövetség gyűlésén az iskolában, ahol a vádlott arról beszélt, hogy a községi Nemzeti Bizottság és a képviselő testület az iskolák államosításának kérdésében egy olyan határozatot hozott, a mi megkérdezésünk nélkül, amely szerint kérte a község összes iskoláinak közöttük a katolikus iskoláknak az államosítását is. Mondta a vádlott, hogy nem kérdezték meg előzőleg a szülőket és így a fenti határozat nem a népnek az akarata. Azt a vádlott nem mondta, hogy tiltakozni kell a fenti határozat ellen még akkor is, hogyha ez az életünkbe kerül. De ugyancsak nem minősítette a vádlott az iskolák államosítását gonosz tervnek.

A nyomozati vallomásom elémbetárása után, kijelentem, hogy a nyomozás során kényszert nem alkalmaztak ellenem, a feltett kérdésekre szabadon adtam elő vallomásomat. A nyomozati vallomásom aláírása előtt csak futólagosan olvastam át, a vallomásomat és így elkerülte a figyelmemet az, hogy abba a főtárgyaláson most általam visszavont vádlottnak tulajdonított fenti kijelentések is belekerültek. Amikor a nyomozati vallomásomat megtettem, akkor összetört lelki állapotban voltam, éjjel vittek el ugyanis lakásomról a családom köréből a rendőrségre s ott kellett hagynom tüdőbeteg feleségemet és 4 gyermekemet.

A védő nem ellenzett kérésére a tanú a perrendszerű esküt letette.

Belép: Trepák Károly tanú 52 éves kerekegyházai születésű és ugyanottani lakos, nős, gazdálkodó, érdektelen a törvényes figyelmeztetés után lényegében vallja:

Jelen voltam 1948. április hó 27. napján a római katolikus iskola gyűléstermében tartott Katolikus Szövetség gyűlésén s ezen a vádlott az iskolák államosításának kérdésével foglalkozott. Arról beszélt, hogy a kerekegyházai Nemzeti Bizottság olyan határozatot hozott, ami megkérdezésünk nélkül történt, amelyben kérte a község összes iskoláinak az államosítását. Ezzel kapcsolatban a vádlott azt a kijelentést tette, hogy „az iskoláinkat megvédjük még az életünk árán is.” Ezt a kijelentést a vádlott a gyűlés vége felé tette meg. Azzal kapcsolatban tette meg a vádlott ezt a kijelentését, hogy kultuszminiszterhez – szavaival élve – „táviratot küldünk és tiltakozunk az iskoláink államosítása ellen, megvédjük az életünk árán is az iskoláinkat.”

Vádlott: Nem tettem meg a fenti kijelentést.

A szembesítés eredménytelen.

A tanácselnök szembesíti a tanút az előtte kihallgatott Szirtes János tanúval, arra vonatkozólag, hogy a vádlott megtette-e azt a kijelentését, hogy az iskoláinkat megvédjük az államosítástól az életünk árán is.

A szembesítés eredménytelen.

A népügyész nem ellenzett indítványára a tanú a perrendszerű esküt letette.

Belép: Nagy Sándor tanú 44 éves, lajosmizsei születésű, kerekegyházi lakos, állatorvos, érdektelen a törv. figyelmeztetés után lényegében vallja:

Jelen voltam 1948. április 28.-án Kerekegyházán tartott egyháztanácsi gyűlésen, amelyen a vádlott felolvasta a váci püspök körlevelét, amelyben a püspök felhívja híveit, hogy aláírásukkal ellátott körlevélen tiltakozzanak az egyházi iskolák államosítása ellen. Gyűjtöttek is aláírásokat az államosítás ellen, de arra nem emlékszem, hogy a vádlott személyesen járt volna gyűjteni ilyen aláírásokat. A nyomozás során sem állítottam azt, hogy a vádlott minden alkalmat felhasznált volna arra, hogy izgasson az iskolák államosítása ellen, csak azt mondtam a nyomozás során történt kihallgatásom alkalmával, hogy a vádlott védte a katolikus iskolákat. Ugyancsak nem állítottam a nyomozás során azt sem, hogy a vádlott megakadályozta volna a kerekegyházai „úttörő csoport” megalakulását. A nyomozati vallomásom elémbetárása után kijelentem, hogy aláírtam ezt a vallomásomat s ebbe tévedésből került bele az, hogy a vádlott személyesen gyűjtötte az aláírásokat az iskolák államosítása ellen.

A tanú megesketése indítvány hiányában mellőztetett.

Belép: Varga József tanú 27 éves, ipolytarnóczi születésű, kerekegyházai lakos, nőtlen, hitoktató káplán, érdektelen, a törvényes figyelmeztetés után lényegében vallja:

1948. március 19.-én a névnapomon tartottunk egy összejövetelt és vagy itt, vagy pedig máshol, biztosan már nem tudom és abban sem vagyok biztos, hogy a vádlottól hallottam-e a terhére rótt Petőfi brigáddal kapcsolatos kijelentéseket, vagyis hogy „Magyarországon csapatokat szerveztek és azokat Görögországba küldték, hogy a görögök oldalán harcoljanak, de ezek a csapatok átálltak az amerikaiak oldalára.”

A Katolikus Szülők Szövetségének a gyűlése után kis magánbeszélgetés során beszéltünk arról, hogy több papot letartóztattak és így szolidaritásból, talán nem kellene miséznünk, de ezt kategorikusan, nem határoztuk el és nem is tartottuk be, mert azután én is csak miséztem.

A nyomozati vallomásom elémbetárása után kijelentem, hogy most így emlékszem vissza, ahogyan főtárgyaláson előadtam.

A tanú megesketése indítvány hiányában mellőztetett.

Belép: Bíró László tanú 68 éves, kiskunfélegyházai születésű lakos, nős, iskolai altiszt, érdektelen a törvényes figyelmeztetés után lényegében vallja:

Én 1927. óta teljesítek szolgálatot a kerekegyházai római katolikus iskolában altiszti minőségben. 1948. június 13.-án az iskola udvarán rendezett tornaünnepély után a székeket egy kocsival elvitték az Ipartestületbe. Nem tudom, hogy ezek a székek kiknek a tulajdonát képezték, csak azt tudom, hogy korábban ezek ott voltak az iskolában.

A tanú megesketése indítvány hiányában mellőztetett.

Belép: Puchardt Győző tanú 42 éves nagybörzsönyi születésű, kerekegyházai lakos, nős r. kat. igazgató tanító, nős, érdektelen, a törvényes figyelmeztetés után lényegében vallja:

1948. április 25.-én jelen voltam a Katolikus Szülők Szövetségének a gyűlésén, amelyen a vádlott az iskolák államosításának a kérdésével foglalkozott olyan értelemben, hogy a kerekegyházai Nemzeti Bizottság egy olyan határozatot hozott, amelyben kérte az összes kerekegyházai iskolák államosítását. Beszélt a vádlott arról, hogy most demokrácia van és a szülőket meg kellene hallgatni, hogy akarják-e és kívánják-e a katolikus iskolák államosítását. Arra nem emlékszem, hogy a vádlott ezzel kapcsolatban olyan kijelentést tett volna, hogy a katolikus iskolákat életünk feláldozása árán is megvédjük az államosítástól.

Ugyancsak nem emlékszem arra, hogy a vádlott az iskolák államosítását gonosz tervnek minősítette volna. A nyomozati vallomásom elémbetárása után kijelentettem, hogy ez a vallomásom nem felel meg mindenben a valóságnak, de ennek az okára nem kívánok nyilatkozni.

A tanú megesketése indítvány hiányában mellőztetett.

A védő egyházi könyv bemutatása és tanuk által kívánja bizonyítani azt, hogy vádbeli székek a római katolikus egyház tulajdonát képezik, ezeket ugyanis az egyház vásárolta.

A tanácselnök megállapítja, hogy a felmutatott egyház kiadási könyvben 1943 október 25-iki keltezéssel 50 drb. kerti szék és fuvar kiadási tételeként 579 pengő 26 fillér van bevezetve.

A védő az általa előállított tanúk közül Altrichter György tanúkénti kihallgatását kéri arra vonatkozólag, hogy a vádbeli székek a kerekegyházai rom. kat. egyház tulajdonát képezik, a népügyész nem ellenzi és a népbíróság különtanácsa elrendeli ezt.

Belép: Altrichter György tanú 54 éves, kassai születésű, kerekegyházai lakos, nős, ny. nyug. OTI tisztviselő, érdektelen, a törv. figyelmeztetés után lényegében vallja:

A kerekegyházi iskola építését a bátyám intézte, ő volt ugyanis annak idején a kerekegyházai r. kath. plébános. Kultúrházat akart építtetni, de nem volt ehhez elég pénz, ezért a róm. kat. iskolában berendeztek két kultúrtermet és az itt elhelyezett vádbeli székek a róm. kat. egyháztulajdonát képezték.

A tanú megesketést indítvány hiányában mellőztetett.

A tanácselnök a felek által nem ellenezve a Bp. 313. §. 3. bek. –e alapján ismerteti a főtárgyaláson meg nem jelent Solymos Imre tanú nyomozati vallomását.

Ugyancsak felolvassa tanácselnök a felek által nem ellenezve a vádlottnak köv.: kultuszminiszterhez, a püspökhöz intézett feliratait, úgyszintén a püspöki titkárhoz intézett felterjesztést, a püspökhöz intézett levelet, a miniszterhez, az országgyűlés elnökéhez, az alispánhoz intézett felterjesztéseket, a Katolikus Szülők Szövetségéhez írott levelet, püspökhöz intézett felterjesztést az iskolák államosításával kapcsolatban, és a Katolikus Szülők Szövetségének gyűléséről felvett jegyzőkönyvet.

A vádlott elismeri az ismertetett okiratoknak a szerkesztését kivéve az utóbbi jegyzőkönyvet, amelyet előadása szerint Jenei tanító szövegezte. Az utóbbival kapcsolatban elő kívánja adni, hogy ő ezen a gyűlésen csak a virágról beszélt.

A védő becsatolja Zeisler Béláné és férje házassági anyakönyvi kivonatát, és ezzel kapcsolatban előadja, hogy Zeisler Béláné tanút, mint üldözöttet a vádlott mentette meg s erre vonatkozólag kéri a nevezett tanúként kihallgatni. Bemutatja a vádlott internálására vonatkozó rendőrségi iratot, amely szerint védence 1948. június hó 28. napja óta a vádbeli ügyből kifolyólag rendőrhatósági őrizetben van.

A tanácselnök a fenti rendőrségi irat alapján megállapítja, hogy a vádlott ezen ügyből kifolyólag 1948. évi június 28. napja óta rendőrhatósági őrizetben van.

A védő a fenti tanún kívül arra vonatkozólag, hogy a védence nem tette meg a terhére rótt kijelentéseket kér az általa előállított 2. sorszám alatt iratoknál elfekvő észrevételeiben megjelölt tanúinak a kihallgatását.

A népügyész ellenzi ezt, mert a tényállást teljesen tisztázottnak és felderítettnek találja.

Végzés:

A népbíróság különtanácsa mellőzi a további bizonyítást, mert a tényállást teljesen tisztázottnak és felderítettnek találja.

A végzés tudomásul vétetett.

A tanácselnök a bizonyító eljárást befejezettnek nyilvánítja.

A népügyész fenntartja a vádját a vádiratban írott írásbelivel egyezően és az ott leírott tényállást kiegészíti azzal, hogy vád tárgyává kívánja tenni a vádlottnak az egész tevékenységét, amellyel az iskolák államosítását illetően a közhangulatot megzavarta és egy szabályszerű erre vonatkozó törvényalkotás ellen izgatott, de ugyancsak vád tárgyává kívánja tenni a vádlottnak a Szülők Értekezletén elhangzott azon kijelentését is: „életünk árán is megakadályozzuk az iskolák államosítását, ezt a gonosz tervet.”

Védő és vádlott felmentést kérnek.

A tanácselnök kihirdette a népbíróság különtanácsa által hozott csatolt ítéletet a rendelkező rész felolvasásával és az indoklás szóbeli előadásával.

A népügyész az ítéletet tudomásul veszi és indítványozza a vádlott előzetes letartóztatásának az elrendelését.

A védő és a vádlott az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentenek be a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján a téves minősítés miatt; a II. Bp. 28. §. alapján enyhítés végett; a Népbíróságok Országos Tanácsánál szóbeli főtárgyalást és a Bp. 388. §. ut. bek.-ében írott kedvezményt kérik.

Végzés:

A népbíróság különtanácsa a bejelentett semmiségi panaszok folytán az ügyet felterjeszteni rendeli a Népbíróságok Országos Tanácsához;

megadja a védelemnek a Bp. 388. §. utolsó bek.-ének kedvezményét;

Elrendeli a Bp. 330. §. –ának 3.-dik és 4. bek. –e alapján a vádlott előzetes letartóztatását az ügy érdemében hozandó jogerős határozat meghozataláig, mert a kimondott büntetés súlyánál fogva megszökésétől tartani kell.

A végzés tudomásul vétetett.

A tanácselnök a főtárgyalást berekesztette azzal, hogy az annak megtartása következtében felmerült és kiutalványozott 69 forint 20 fillér népbíróság különtanácsa kecskeméti kiszállásának költség és 15 forint népbírói napidíj részlege a költségjegyzék 1. és 2. tételei alatt feljegyzést nyert.

A jegyzőkönyvet lezárták és aláírták.

K. m. f. t.”[1]

Jegyzet

[1] Dr. Sipos Zoltán sk. tanácselnök dr. Ágoston Sándor sk. jegyzőkönyvvezető, dr. Andó Ferenc népügyész. BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai – 20901/1949 Vári Ferenc és társai. 64-69.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::