Vári Ferencet 1943. augusztus 1-vel, Kerekegyházára nevezték ki plébánosnak

„Pétery József Püspök Úr levele.

4810/43.

Plébánosi kinevezés.

Tisztelendő Lelkész Úr!

A megüresedett kerekegyházi plébánia híveinek plébánosává Tisztelendőségét nevezem ki, s felruházom mindazon jogokkal és kötelezettséggel, amelyek a plébánost a Dcer. Syn. 43 – 60§-a szerint megilletik.

Főpásztori bizalommal küldöm Plébános urat új állomáshelyére, hogy eddigi buzgalmával híveinek jóságos atyja legyen, s őket az isteni Mester útjaira vezesse, s azon megtartsa.

Különös gondjaira bízom Tisztelendőségednek az A.C. mozgalmait, az ifjúságot, a betegeket s a szegényeket, akik az Úr Jézus Szent Szívéhez is legközelebb állottak.

A plébánosi eskü letételére, a közeli napok egyik délelőttjén jelenjék meg Tisztelendőséged előttem.

Buzgó további munkájára az égi kegyelmek zálogául főpásztori áldásomat adom s magamat imáiba ajánlottan maradok.

pk. Tisztelendő Vári Ferenc plébános úrnak Szentes

Kerekegyházi plébános kinevezése.”[1]

„Méltóságos és Főtisztelendő

Kanonok, Esperes Plébános Úr!

Értesítem Kanonok Urat, Kerekegyházára Vári Ferencet nevezem ki plébánosnak.

Kérem Kanonok Urat, hogy a plébániát nevezettnek adja át és az átadási iratokat, terjessze fel hozzám.

Egyebekben…

pk. Méltóságos és Főtisztelendő Mihalovits Ernő kanonok, esperes plébános úrnak.

Lajosmizse 1943. július 30.”[2]

Vári Ferencet, aki 1928 márciusa óta dolgozott Szentesen a kórházban, mint korházi lelkész, majd később a plébánián, mint irodista káplán is, váratlanul érintette a Kerekegyházára történő kinevezése, mert a hosszú idő alatti működésére elmondható volt az, hogy kedves emlékek kötötték az ottani tevékenységéhez. Ezen időszakra elmondható az is, hogy igaz és mély lelkipásztori tapasztalatot szerzett. A Püspök úr kitüntető bizalma és a biztatásai belsőleg azonban arra kötelezték, hogy habozás nélkül vállalja fel az új kihívást, a várható nehézségekkel való szembenézést, a lelkipásztori teendőket. Az új környezetben, a plébánia bebútorozásánál, nagy segítséget nyújtottak nővérei, kik barátságos otthont teremtettek számára, így aránylag hamar be tudott illeszkedni az új környezetbe. A még hiányzó szobai, konyhai, ebédlői bútorok pótlására, dr. Móczár Antal és özvegy Beretvás Istvánné különböző bútorokat, köztük szekrényeket, asztalt, díványt, órát, éjjeli szekrényt, stb., ajánlottak fel, melyekkel megtelt az egész épület.

Már az első szentbeszédében igyekezett arra törekedni, hogy a hívek szívéhez őszintén közel jusson, hogy lássák, hogy a kerekegyháziak papja kíván lenni, és maradéktalanul az egyházközség érdekében, a hívek lelki üdvéért kíván maximálisan dolgozni. A megváltozott szerepkörben, nagy kihívás előtt állt, mert sokszor egyedül kellett a felelős döntéseknél, a feladattal megbirkóznia. Az időnkénti problémák megoldásában, nagy készséggel nyújtott segítséget a nyugdíjba vonult Altrichter Ferenc esperes plébános, így például a régi képviselőtestület feloszlatásával, illetve az újjá alakításával is, mely alkalommal törekednie kellett arra, hogy abban a társadalom minden rétege képviselve legyen. 1943. október 17-én, a képviselő testületi alakuló gyűlésen, ismét dr. Móczár Antalt választották elnökké, ügyésszé dr. Borbás Gáspárt, pénztárossá pedig Sebestény László községi vezetőjegyzőt, és mindez mellett még számos javaslatot tettek, köztük Puchardt Győzőre is.

A megalakult új képviselő testület tanács-tagjai, a saját hatáskörükben, az egyházközség működése érdekében mindenben támogatásukkal biztosították, hogy Vári Ferenc a vallási életben boldogan buzgólkodhasson, a hívők maximális megelégedettségére.

Meghívó a beiktatási ünnepségre. (A dokumentum, a Kerekegyháza Katolikus Plébánia Hivatal, História Domusban, 48. oldal)

Vári Ferenc plébános feljegyzése, az 1943. november 21-én tartott hivatalos beiktatási ünnepsége alkalmából készült rendezvényről.

„Nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy jól sikerült ezen beiktatási ünnepség.

S látszott itt is, hogy az embereknek ez által is alkalmat tud adni arra, hogy kifejezhessék érzelmeiket a plébánosuk iránt. Úgy látom, hogy ez sikerült is. Legjobb kapocs létesült a plébános és a hívek között. Az ünnepség fő mozgatója, dr. Móczár Antal volt – ki a plébános tudtával – a tantestület közreműködésével együtt készítette elő – az ünnepség részleteit. Feltűnő volt, hogy a meghívót nem a főjegyző írta alá a község részéről, hanem a főbíró Amler Sándor.

A templomi ünnepség – a hívek nagy serege előtt zajlott le. Mihalovits Ernő kerületi esperes – végezte a beiktatást, majd igen szép szavak kíséretében szolt a papi hivatás fönségéről – de egyúttal arról a kötelességről is – melyek a plébánosra várnak itt is. A plébános szavában ígéretet tett arra, hogy jó pásztora igyekszik lenni a kerekegyházi híveknek.

Meleg szeretetteljes szavakkal emlékezett meg Altrichter nyugállományú esperes plébánosról – aki 3 évtizeden keresztül annyi jót tett a kerekegyházi hívekkel és a községgel is. A szép templom, plébánia, iskola, az Ő alkotó készségét dicséri – a hívek áldozatos készségével együtt. Felszólította a híveket ünnepélyesen, hogy vele együtt szeressék a jó öreg lelkipásztort, s továbbra is mutassanak nagy szeretetet iránta.

Szem nem igen maradt szárazon – mikor édes jó anyámról is megemlékeztem – kinek mindent köszönhetek – ami jó bennem van. Boldog voltam, hogy legalább édesapám itt volt Juliska nővéremmel – Dezső öcsémmel és Selmeczi István sógorommal együtt.

A szentáldozás alkalmával sok áldozó volt – kik bizonyára kérték a többi hívekkel együtt a jó Istent, hogy boldog melegség járja át lelkemet – midőn a mise végén áldást osztottam híveimnek.

Az ünnepség másik része a Római Katolikus Iskolában folyt le – az egyházközség díszközgyűlése keretében.

Kedves volt, hogy az oda átvonuló plébánost – legelőször az iskolás gyermekek köszöntötték – gyermekded lélekkel közvetlen hangon.

A díszközgyűlés szónokai között feltűnt mindenkinek a szentesi tanárom – dr. Maros János szónoki remeke. Nem csak – 17 ezer katolikus szentesi hívő sereg – de a még hálás köszönetét is tolmácsolta az új plébános előtt – s gyönyörű szavak kíséretében engedte megértetni az itteni híveket – ki az új plébánosuk – mit dolgozott ő eddig Szentesen. Ne fájjon az – mondta – a kerekegyháziaknak – ha néha visszatér a régi helyére – s szereti továbbra is azokat – akikkel együtt élt oly sokáig.

Válaszomban megköszöntem kedves volt plébánosom meleg szavait – a többi üdvözlésekre is válaszoltam – s itt is kifejtettem – hogy csak azért „ünnepeltettem magam” – mert tudom, hogy ez által is mélyebb és bensőségesebb lesz a kapocs közöttünk. De biztosítottam is a szónokokat – hogy a kerekegyháziak egész közönségét szeretetembe zárom – és értük akarok majd dolgozni.

A plébánián szűk körű ebéd volt – amelyen, a vendégeken kívül a helybéli vezetőség – egyházi és politikai község vezetői vettek részt – a tantestületekkel együtt. Igen kedves pohárköszöntők hangzottak el. Dr. Móczár Antal a kerületi esperest köszöntötte – ő pedig az A.C. szellemű katolikus vezető férfiakat. Kedves volt Sebestény László köszöntése is – aki Vári Bácsinak köszönte meg – hogy ilyen derék fiát adta nekünk.”[3]

Vári Ferenc plébános feljegyzéseiből hihetetlen és fáradhatatlan dinamikusság, tenni akarás rajzolódik ki a közösség irányába, az egyházi egyesületek aktivitásával, értékteremtéssel, a közösség összekovácsolása érdekében. Írásaiból kirajzolódik a szókimondó egyénisége, az egyenes, tiszta, őszinte beszéd, és az is, hogy a politikai hatalommal szemben mindenkor mértéktartó. Az utókor számára megfogalmazott üzeneteiből az is kiderül, hogy végtelen nagy szorgalommal, odaadással látta el lelkipásztori feladatát, melyről közel félszáz oldal feljegyzés tanúskodik.

Közvetlen a II. világháború előtti időszakban megjelent Vácegyházmegyei Papok Közlönye kiadványából, Vári plébános, „A falu” című cikkét szeretném idézni, mint élettörténetéből egy láncszemet, valamint egyháztörténeti, illetve településtörténeti megfontolásból.

„A FALU

Talán kíváncsian kérdezik egyesek, hogy miképp gyűjtöttünk össze a 6000 lelket számláló Kerekegyházán eddig 7721 pengőt? A felelet egyszerű: mindent megtettünk, amit Kegyelmes Püspök Atyánk elrendelt, s amit az A. C. központ kívánt.

Megcsináltuk a nagybizottságot közel 40 taggal. Ismertettem előttük a mozgalmat, annak célját, s kértem, hogy a bizottság legyen ennek a mozgalomnak apostola. Kozák Árpád ny. igazgató azonnal 70 kéve szárat, illetve annak értékét 100 P-t ajánlott fel a nemes célra, kifejezvén, hogy mindenki így „számítson át” s akkor nem lesz sok az 50, 100 s több pengős adomány. Sebestény László főjegyző ajánlotta, hogy az egyházközségünk, de az ország minden egyházközsége évente állítson be majd a költségvetésébe bizonyos %-ot erre a célra, hogy a mozgalomnak állandó forrása legyen évről évre.

A főképp tantestületből álló rendezőbizottság segítségével október 10-én „nagyszabású” nyilvános gyűlést rendeztünk az iskola udvarán. A külsőségekhez tartozott az is, hogy a közönséggel szemben állófalon, egy most beszerzett hatalmas „Jézus a gyermekek között” képet helyeztünk el, amely köré a Diák Otthon Mozgalom ismert nagy plakátjait tettük. A díszemelvény háta megett erdőt varázsoltunk virággal teleszőve, majd pedig két oldalt egyenruhás diák leányaink és fiaink álltak sorfalat a gyűlés alatt.

Az egyházközségünk világi elnöke dr. Móczár Antal megnyitó szavait hatásossá 1000 P átnyújtásával tette, majd dr. Czvikovszky János ceglédi hittanár mondott nagyszerűen felépített, példákkal átszőtt (az eredmények is mutatják) hatásos beszédet a mozgalom céljairól, annak jelentőségéről. Közben s aztán Mécs „Laci Bácsi” erre az alkalomra ajánlott verseit: Májusi legenda, Vaskó János és fiai, E fiúkért valaki felelős, stb., szavalta el egy diák fiú és leány, majd Kalász leányaink énekeltek szépen, Horváth Mária tanítónő vezetésével.

Befejező szavaimban megköszöntem az eddigi lelkesedést, de kifejezésre juttattam, hogy a „komoly eredmény” biztosítása még hátra van. Szeretetükbe ajánlottam „kedves gyűjtőinket.”

Október 17-én, az országos gyűjtés napján, mi csak 400 P-t gyűjtöttünk, de szinte kértük híveinket, hogy „tartalékoljanak”, mert a komoly gyűjtés csak ezután lesz.

A következő hetekben felnőtt gyűjtőink, „ráérő” diákjaink, fiúk, leányok között beosztottuk a községet a pár nap alatt már minden gyűjtő beszámolt az eredménnyel. A csekklapos „ügyet” is most bonyolítottuk le egy alkalommal. A tanyavilágban néhány gazda adott fuvart jó szívvel. Dr. Móczár Antal mellett özv. dr. Farkas Zoltánné, Beretvás Istvánné adott 1000-1000 P-t, dr. Borbás Gáspár 500 P-t, néhányan még 200, illetve 100 P-t, de általában elmondhatom, hogy szinte mindenki adott s jó szívvel.

Régi terveink végrehajtására egy „Művész estet” tervezünk most nov. 15-én a Mozgónk nagytermében, ahol dr. Beresztóczy Miklós váratlan távolmaradása folytán Kovács Sándor prelátus volt szíves az ünnepi beszédet vállalni. Bertók István és neje ny. operaházi tagok, híveink énekszámait, majd Rubányi Vilmos operaházi karnagy fogja kísérni. Mécs László néhány versét diákjaink fogják szavalni. Úgy hisszük, hogy a szerény anyagi siker mellett (5, 4, 3, 2, P-ős árak) erkölcsi sikerünk jó lesz s a híveink némi jutalmat is kapnak, az eddigi buzgó adakozásért. Kalász leányaink a Kalot fiúkkal együtt műsoros délutánt terveznek még a mozgalom céljaira, hiszem, eredménnyel. Vári Ferenc plébános Kerekegyháza”[4]

Szomorú tény és valóság, hogy a háborút követően, a kommunista rendszer kettős beállítottságú emberei jelen vannak az egyházainknál, és ráül a félelem a mi katolikus egyházunkra is. Vári Ferenc plébánosnak az utolsó feljegyzése a félelem árnyékában, a háború elől elmenekült Altrichter Ferenc, nyugalmazott esperes, plébános, az 1945. októberi hazatérése, az 1946. január 14-i halála, és a 17-i temetése, valamint az ezekkel kapcsolatos események rögzítése. Megjegyzem, hogy a templom, iskola és plébánia építő Altrichter Ferenc, 1909-től 1940-ig, 31 éven át volt Kerekegyháza plébánosa. Az említett Vári feljegyzéséből röviden az derül ki, hogy Altrichter Ferenc nyugdíjas plébános, bizonyára a háborúval velejáró szovjet megszállás hozta kommunista üldöztetés elől „menekülhetett” el Kerekegyházáról, és hogy 1945. október közepén, testileg-lelkileg megtörve, „megtérni” tért haza, szeretett településünkre, melyért oly sok áldozatot tett, úgy, hogy útközben Ödön testvére, Budapesten meghalt. Vári plébános a templomban, szentmisén kérte a híveket, hogy a mindenétől megfosztott, élelemmel egyáltalán el nem látott családot, látogassák meg, és ki miben tudja, támogassa őket. Vári Ferenc plébános, 1946. januárjától közel két és fél évet töltött még Kerekegyházán. Vajon miért szakadt meg bejegyzéseinek a folytatása? Plébánosunk bele láthatott az Altrichter plébános elmenekülésének a hátterébe, és a „szovjet megszállással párosuló, egyházi méltóságainkkal szembeni, kommunista üldöztetésbe”, és úgy vélem, hogy ez elrettentette, és ezért nem merte folytatni bejegyzéseit.

Vári Ferenc plébános, a további kerekegyházi küldetése során, az egyházüldözéssel szemben, harcol az egyház fennmaradásáért, miközben arról mit sem sejtve, hogy a háta mögött elárulják minden mozdulatát, gondolatát, s külső és belső bomlasztással igyekeznek megtörni a személyét, az egyházat, és szembeállítani a keresztény közösségen belül az embereket egymással.

A Szabad Nép 1947. december 17-i számában, „Ne szeresd felebarátodat!” címmel, az 1948-as koncepciós kirakatper előkészítésének részeként, hazugságra épülő lejárató, gyűlöletet generáló újságcikk jelent meg, amelyben 9 szemen-szedett hazugságot fogalmaztak meg Vári Ferenc plébánosunkkal szemben.

„Ne szeresd felebarátodat!

A kerekegyházai plébános megbélyegzi, fegyelmi elé állítja azt, aki a karácsonyi akció javára gyűjt vagy ad.

Térségbe tágul a kerekegyházi főutca, út ahol jobb felől a katolikus templom magasodik, mellette az iskolával, plébániával és szemben a községházával, meg a református templommal.

Szűkszavú tanácskérés volta táviratban, amely innen jött a községházáról és azt panaszolta Pestre, hogy Vári plébános misén hirdette ne adjanak az Országos Karácsonyi Segélyakciónak, a tanítókat pedig eltiltotta az akcióban való részvételtől.

Kidobják a gyűjtőket

Akik gyűjtenek, maguk is nincstelenek, újtelepesek asszonya a legtöbb. Kopottas ruhákban, sárosan, kifagyva érkeznek vissza a községházára, zsákokban hozzák a „természetbenit”, rongy-bugyellárisban a pénzt.

Múltkor órákon belül – együtt volt 2000 forint, rengeteg szalonna, még sonka is akadt, - mondta Liszicsánné -, de amióta Vári plébános úr azt a beszédet mondta… ma már Kaldenekkerék, akik módos gazdák, 4 liter babot löktek oda, a még gazdagabb Jancsikék pedig 10 deka szalonnát, a Krellné még egyesesen semmit nem adott.

A 30 holdas Halasiék ma ajtót mutattak a gyűjtőknek, az Urbán Ferencnének pedig egyetlen tojást dugott egy nagygazda felesége a szatyorba azzal: „Meg ne tudja a plébános úr.”

A református tanítóék: Szűcsék egész nap a tanyavilágot járták, a református lelkész egy napi szabadságot adott ezért a tanítónak, ők is azt mondják: a beszéd óta ötödére csökkent a gyűjtés.

Fegyelmi elé

Öt éve tanító Kerekegyházán a katolikus iskolában Jenei Jenő. Őt választották december 1-én elnöknek, amikor a tantestület 11 tagját bekérte a jegyző, hogy a gyűjtést megbeszéljék. Úgy gondolom – mondja -, hogy egy napi szabadságot kapunk és ezalatt gyűjtünk… A plébános úr megtudta és közölte, hogy nem vehetünk részt… De mi tovább szerveztük a gyűjtést, újabb gyűlést is hívtunk össze. Ide telefonált akkor nagy dühösen a plébános úr: fegyelmi elé állíttat és viselni fogjuk a felelősséget… Másnap megkérdeztem tőle, hogy nem az-e a lényeg, hogy adjunk? Ő azt mondta erre: nem mindegy, hogy „azok” adnak-e, vagy mi. Az „azokat” különös nyomatékkal mondta…

Most odavezetnek a templom ajtajához, ott is hirdeti az írás: „Boldogasszony karácsonyára a gyűjtést rövidesen megszervezzük. Várjuk be ez. „meg is jegyzi erre Puchardt Győző tantestületi igazgató, aki pedig a MÉP-nek és a MOVE-nak volt a titkára: „Finoman van mondva... még sem lehet félreérteni….”

KALOT, a majom és egyéb

A legilletékesebb: Vári Ferenc, a plébános először előhúzza a most érkezett táviratot. A váci püspöktől jött: „Csak Boldogasszony karácsonyára gyűjthet. A főhatóság.” – Ennyi áll benne. A plébános ilyeneket mond: „Hogy én túlmentem az előírt passzivitáson is? Intelligens, egyetemet végzett ember vagyok, tudom, mi a felső intenció. Hisz látnivaló, hogy már a püspök távirata előtt közöltem a felső fórum elhatározását… A tanítók ügye kizárólag hozzám tartozik… Majd gyűjtsenek a mi akciónkra…”

Vári plébánosról itt mindenki tudja, hogy a felszabadulás után a Trepák cipészhez állított be cigánygúnyában dolgozni, - félt, hogy nem felejtették el a fasiszta időkben tartott beszédeit. Azután minden rendeződött…

Az utolsó választás előtt már házról-házra járt Barankovicsék érdekében agitálni, a szószékről pedig akkor is nehezen félreérthető „finoman megfogalmazott” mondatokban szólt a hatos kockáról: „Hatszor is gondoljátok meg, hova teszitek a keresztet… Hathatósan támogassatok bennünket…”

Az iskola folyosóin KALOT és Kalász egyenruhás fiúk és lányok.

Az egyik iskolateremben szülői értekezlet kezdődik, Vári plébános hangját hallani: „Tiltakoznotok kell a demokratikus tankönyvek ellen.” Puchardt igazgató úr is hasonlóan nyilatkozik, azután a plébános helyeslése közben Szirtes elnök beszélni kezd: „Képzeljétek el, kedves szülők, hogy arról kell gyermekeinknek tanulni, hogy miért szélesebb a nő medencecsontja, de ez még semmi: ha egyszer mi meghalunk, gyermekeink nem fogják meglátogatni sírjainkat, mert minek is menjenek ki – gondolják majd akkor -, mikor szülőnk egy majom volt.”

Vári plébános újra helyesel ennek a népbutításnak és felhívja a szülőket a tiltakozásra.

Kerekegyházán jó talajra talált Péteri József váci püspök távirata. És vajon hány helye van az országnak, ahol munkanélküliek és osztálykárosultak ezreitől vonták így el a néhány jobb falatot, melegebb ruhát, …

A sötétbe borult Kerekegyházáról a csillogó műútra fordulunk, azután Budapest következik. A minisztériumban még éjfélkor is lázasan folyik a munka, újabb és újabb adományok érkeznek, ezer méter számra a textilgyárakból az árú, halmokban a cipőtalp, a dorogi 48-as ifjúság 1800 csomagot küldött, a pécsi bányatelep 500-at, a biharmegyei 48-as ifjúság 500 csomagot. Ezek nem akarják elütni százezer nincstelen magyar családot a boldog karácsonytól. György István.”[5]

Vári Ferenc plébános feljegyzéseiből jól kivehető, hogy a második világháború időszakától, az 1946. januári Altrichter Ferenc nyugalmazott esperes, plébános haláláig eltelt időszakban, a közel fél évig Kerekegyházán tartózkodó orosz megszállók garázdálkodásai, a fosztogató és erőszakoskodó orosz katonák által lelőtt egy tucat kerekegyházi körüli események, a letartóztatások, a kommunista diktatúra kiépítésének kezdeti időszaka, az egyházüldözés, félelmet, bizonytalanságot generált a társadalom rétegeiben. Vári Ferenc plébános mindent megtett azért, hogy a megfélemlített rétegeknek, a kiszolgáltatott embereknek, lelki segélyt nyújtson. Mindezen oknál fogva, plébánosunk is a politikai hatalom elsőszámú ellenségévé vált.

A szovjet megszállás alá került országokban, összehangolt támadást indítottak az egyházak és a vallás felszámolására. A katolikus egyházunk megtörésére, az 1948-as koncepciós kirakatper előkészítésére, nagyon jó eszköz volt, a kommunisták befolyása alatt álló sajtó, a Szabad Nép. A tudatosan manipulált, hazugságokra épült, gyalázkodó hangvételű, a tömegindulatot felkorbácsoló interjú, kiváló eszköz volt a plébánosunkkal szembeni gyűlöletkeltésre, az egyház, a keresztény hívő emberek, és a társadalom rétegeivel való szembeállítására. A közvélemény megtévesztésével, a gyűlöletre uszító propaganda célja, a Vári plébánossal szembeni tömeghisztéria generálása, erkölcsi magatartásának lekicsinyítése, hiteltelenítése, exisztenciális leépítése, tönkretétele. A kommunisták által, a Vári plébános személyére szólóan irányított propagandával, az emberekben, s a társadalom rétegeiben, fel kívánták lobbantani a gonoszságot, s felszítani bennük a Vári iránti gyűlöletet.

Vári Ferenc plébánosnak nem szegte kedvét a váratlan esemény, a lejárató újságtámadás, amelyre egyébként fel is készítették a papi hivatásának felkészülése során. Teljes felelősséggel és odaadással, tovább folytatta a felsőbb egyháztól reábízott szolgálati küldetését, Krisztus tanításának és szeretetének az átadását a hívőknek, a közösségünknek.

A kirakatper propagandájának előkészítése, már az ezt megelőző hónapokban elkezdődött, aminek következménye, a Katolikus Szülők Szövetségének 1947. november 16-i tiltakozó gyűlése. Az is konkrét tény, hogy 1947 novemberében, feltehetően a közigazgatásunkba épült be az a kapcsolattartó kulcsfigura, ki az ÁVH-val, a népbírósággal, a felsőbb politikai vezetéssel folyamatosan egyeztetett a kirakatpert illetően, kiről valószínűsíthető, hogy a koncepciós kirakatper helyi koordinátora, illetve maga a kirakatper helyi forgatókönyv írója.

A bemutatott újságcikk megjelenésében, amellyel plébánosunkat a nagynyilvánosság előtti tömegpropagandával, lejáratni, megbélyegezni kívánták, a tartalmának összeállításában, szerepe lehetett az említett személynek, illetve a katolikus egyházunknál, valamint az egyházi iskolánknál jelenlévő kettős beállítottságú „B” egyének, információ szolgáltatásának is. Mivel e cikk egy országosan előre kitervelt kirakatper előkészítésének a része volt, tudnia kellett a megyei és a legfelsőbb politikai vezetésnek is róla, így magának Rákosinak is.

És most következzék bizonyítékként Vári Ferenc plébános, a Váci Megyés Püspöknek címzett levelének a tartalma, amelyben Vári leírja, hogy az újságcikkben kilenc szemen szedett hazugságot fogalmaztak meg vele szemben.

„Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr!

Mélységes hálával mondok köszönetet a december 18-án kelt kegyes és kitüntető soraiért, melyet a sok támadás s rosszindulatú gyűlölködés között hozzám intézni méltóztatott.

Éreztem már a legutóbbi táviratán is, hogy Megyés Püspök Urunk a hátam megett áll, de ezen levél arról győzött meg, hogy jóságos Atyánk Szíve is együtt dobog kicsi gyermekének egyszerű szívével… Csodálatos erőt ad ez nekem s mindazoknak, akik velem együtt küzdenek Püspök Atyám szándékának megvalósításáért.

Nem hiszem, hogy abba hagyják a támadást, mert a v. jegyző oda nyilatkozott valakinek, hogy ez még csak a kezdet. De az biztos, hogy jelen újság cikk igen sok embernek kinyitja a szemét még jobban, hogy lássák milyen szörnyű módszerrel dolgoznak ők, midőn csak ebben a híradásban kilenc szemen szedett hazugságot találtak fel a gyanútlan hallgatóknak, illetve a bárgy olvasó táboruknak.

Hála Isten, munkánk nem volt eredménytelen, mert „angyalkáink” a községben levő szegény családjainkhoz s még kb. 30 tanyai hívőnk részére, van ez elkészítve, hogy majd a piaci napon ezt is megkapják. Bár nem járhatunk házról-házra, mégis úgy látom, hogy szép segítséget adunk jó családjainknak nem csak élelemben, hanem ruhákban is.

Szinte biztosra veszem, hogy ez kevesebb, mint a község által megrendezett gyűjtés eredménye, de biztos, hogy itt csak az volt irányadó, hogy ki van rászorulva nagyon s milyen katolikus az illető. A.A.C. elgondolása szerint aszály sújtotta néhány családot is segítünk a lehetőség szerint.

Felszentelt kezét a leghálásabban megcsókolva zárom soraim és maradok a legteljesebb mértékben ígérve az engedelmességet mindig,

Kerekegyháza 1947. december hó 19-én 

Legkisebb fia: Vári Ferenc”[6]

Vári Ferenc plébános, 1947 karácsonyán még nem tudhatta, hogy a kommunista párt, nemcsak Kerekegyháza történelmében, hanem országos szinten is egyedülálló történelmi jelentőségű kirakatper forgatókönyvét írja, az iskolák államosításához kapcsolódóan, és azt sem, hogy ő lesz a kirakatper legszimbolikusabb alakja, vagyis, hogy rá fog épülni a kirakatper.

A kirakatper előkészítésén, valamint az egyházi iskoláink államosításához kapcsolódóan a propaganda dolgozott, és ennek érdekében a politikai tisztogatás is elkezdődött. Vári plébános egyértelmű erre vonatkozó utalása, a Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úrnak, 1948. április 16-án címzett levelében van utalás, melyből idézek:

„Őszintén meg kell mondani, hogy mind a Nemzeti Bizottságban, mind pedig a községi képviselőtestületben nagy tisztogatás történt. Természetes szókimondó, bátor, főképp jó katolikus férfi alig maradt. Az is bizonyos, hogy mindezek ellenére a négy párt hozza meg a határozatokat, persze a legnagyobb egyetértésben.”[7]

Vári Ferenc plébános, e rövid és őszinte megfogalmazásából úgyszólván minden kiderül, ami abban az időben történt, ekkor még mit sem sejtve a későbbi retorziókból, a megtorlásokból. Sajnos ehhez kapcsolódóan a községi képviselőtestületi döntésről, nem áll rendelkezésünkre dokumentum.

Vári Ferenc plébános 1948. április 26-án újabb levelet fogalmazott meg a Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úrnak, amelyet teljes egészében idézek:

„70/1948

Iskolánk jellege

2545/1948

Nagyméltóságú és Főtisztelendő

Püspök Úr!

A fönti számú kegyes leiratára hivatkozva, mély tisztelettel jelentem, hogy a katolikus szülők vallásos szövetsége április 25-én tartott gyűlésén foglalkozott a község vezetősége által iskolánk államosítására irányuló törekvéseivel is. Mielőtt még a rendes jegyzőkönyvi kivonatot s egyháztanácsi határozatot felterjeszteném Nagyméltóságodhoz, röviden beszámolok a gyűlés idevonatkozó részével. A meghirdetett gyűlésre szokatlanul sokan jöttek el. Észrevették templomi hívásunkból, hogy rendkívül fontos ügyről is van szó. Meglátszott mindenkin az aggodalom s a várakozás is, hogy miről is van szó. Amidőn pedig közöltem, hogy községünk Nemzeti Bizottsága és képviselőtestülete iskolánk állami kezelésbe vételét kérte, a megdöbbenés moraja futott végig. S midőn azt kérdeztem, hogy megkérdeztek-e valakit a szülők közül, – ezen ügyre vonatkozóan – mindenki nemmel felelt ép úgy, mint arra a kérdésre, hogy azonosítják-e magukat ezen határozattal. Továbbiakban javasolták, hogy csináljunk tiltakozó jegyzéket, s azt sokan írják alá, majd juttassák el illetékes helyekre, s végül pedig az idezárt határozatot hozták. Tudjuk, hogy nagy dologról van szó: észre kell venni, hogy a szülők aggodalma óriás fokra hág, ha tovább folyik ezen törekvés. Viszont azt is be kell látni, hogy milyen félelemmel nyilatkoznak meg egyes személyek, akiknek félteni valója van bizonyos bosszútól és visszavágástól. Bízunk abban, hogy illetékesek mégis belátják, hogy a katolikus magyar szülők legérzékenyebb pontját nem szabad bántani, ha nyugalmat akarnak a lakosság lelkében megőrizni. Püspök atyánk felszentelt kezét mély tisztelettel csókolva is arra kérjük, hogy nekünk segítségünkre lenni szíveskedjék, hogy az iskolánk továbbra is a miénk maradjon. Kerekegyháza 1948. április hó 26-án, legkisebb káplánja: Vári Ferenc plébános”[8]

A Váci Püspökséghez címzett bemutatott dokumentumokhoz hozzá kell tennem, hogy a Kerekegyházán megfogalmazott, az iskolák államosításával összefüggésbe hozható levelek nem jutottak el a címzetthez, mert a Váci Püspöki Káptalani Levéltárban, az itt bemutatott dokumentumok közül egy sem található meg. Az említett levéltárban, a Vári plébános 1947. december 17-i újságtámadásával összefüggésben két dokumentum található. Ezt követően, már csak a letartóztatásáról vannak dokumentumutalások. Vári Ferenc plébános, az egyházközség, és a hívők is mindent megtettek az egyházi iskoláink állami kezelésbe való vételével szemben. Ekkor még nem sejthették, hogy már minden visszafordíthatatlan, mert már ekkor eldöntött tény volt a törvény keresztül vitele a Parlamentben. Ugyanakkor a koncepciós kirakatper forgatókönyvét már részben előre megírták, illetve még ezen túl is több mint két éven keresztül fogják írni. A Katolikus Szülők Szövetségének 1948. május 23-i gyűlésén határozat született arról, hogy levelet írnak az Országgyűlés elnökének Nagy Imrének és Ortutay Gyula Magyar Vallás és Közoktatásügyi miniszternek, az iskoláink államosítása elleni tiltakozásul. Ezek közül az utóbbit szeretném idézni, teljes terjedelmében.

Katolikus hívek levele Ortutay Gyula Úrnak, Magyar Vallás és Közoktatásügyi miniszternek.

„84/1948.

Kerekegyházi katolikus hívek tiltakozása az iskolák államosítása ellen.

Katolikus szülők szövetségének határozatára.

Miniszter Úr!

A kerekegyházai katolikus szülők szövetségének május 23-án megtartott rendkívül népes gyűlésének határozatából kifolyólag elfogadott a Miniszter Úrhoz intézett szülők és hívek felterjesztését továbbítom azzal a szerény megjegyzésemmel, hogy az ezernél jóval több aláíró még nem egészen fejezi ki a kerekegyházai hívek ragaszkodását a katolikus iskolánk mellett, hisz jóval többen vannak, akik semmi körülmények között sem kívánják iskolánk államosítását.

Hisszük, hogy a most lefolyó tárgyalásokban meglátja Miniszter Úr, hogy a Magyar Püspöki Kar mennyire ragaszkodik az iskoláinkhoz. Örömmel mondhatom, hogy a kb. 5000 lakosú Kerekegyháza pedig, mint az aláírások bizonyítják szerény kivétellel, mögötte áll a Magyar Püspöki Karnak és nem csak imájával, de határozott kiállásával támogatja minden törekvését, de a mostani küzdelmét különösen iskoláink érdekében.

A magam részéről is kérem Miniszter Urat, hogy a kerekegyházi hívek, szülők felterjesztésében foglaltakat meghallgatni és annak értelmében egy egész országra kiterjedő népszavazást keresztül vinni szíveskedjék.

Kerekegyháza 1948. május 25-én,

Hazafias tisztelettel: Vári Ferenc püspöki tanácsos, plébános, iskolaszék elnök.

Ortutay Gyula Úrnak, Magyar Vallás és Közoktatásügyi miniszternek Budapest.”[9]

Hiába a példaértékű tiltakozás az egyházi iskolánk államosítása ellen, a gőzerővel dolgozó propaganda, az erőszakos letartóztatások, a kirakatper megrendezése, mindent felül írt.

Megjegyzem, hogy az idézett levélben megfogalmazott aláírás gyűjtőívvel nem találkoztam a kutatásom során. Az egyértelmű volt abban az időben, hogy a postai leveleket ellenőrizték, cenzúrázták, így az is biztosra vehető, hogy e levél sem jutott el a címzetthez. Ekkor már olyan előrehaladott volt az iskolák államosításának a ténye, hogy e levéllel senki nem foglalkozhatott. Egyszóval, e levél lepörgött arról a kommunista vezetésről, amelyik az oktatást, mindenképpen állami felügyelet alá kívánta vonni.

Jegyzet

[1] VPKL, Vári Ferenc anyagában.

[2] VPKL, Vári Ferenc anyagában.

[3] KRKP, História Domus bejegyzése. 1943. 48 - 49. oldal.

[4] Vácegyházmegyei Papok Közlönye 1943-1944. Lapengedély nélkül, kézirat gyanánt adták ki, a hívek jótékonykodására számítva ingyen terjesztették. (A kézirat a szerző birtokában.)

[5] A Ne szeresd felebarátodat, című cikk. Szabad Nép 1947. december 17. számában.

[6] VPKL, Vári Ferenc anyagában.

[7] BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai – 20901/1949 Vári Ferenc és társai. 130.

[8] BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai - 20901/1949 Vári Ferenc és társai. 128.

[9] BFL VII. 5. e. Népbíróságtól átvett peres ügyek iratai - 20901/1949 Bűnügy Vári Ferenc és társai. 140.

:: Előző fejezet :: Következő fejezet :: Tartalomjegyzék ::